Hétköznapjaink az Alföldön

Dunakanyar

2012-02-24T22:55:00.000-08:00

Szívességi fuvart vállaltam, így sikerült a számomra oly kedves helyeken néhány órát eltölteni. A villanyfényes képekhez annyit, hogy éjfél környékén, vaku nélkül próbálkoztam.

Rövid kiruccanások

2012-02-22T22:24:00.003-08:00

Február 1-én és 2-án sikerült pár órát terepen eltölteni. Levegőzésnek jó volt, fotózásnak erős túlzás. Kardoskúton olyan 5 és 10 ezer közötti daru mozgott. Az egyik kukoricaföldön sikerült imígyen megfigyelni a madarakat.

A vörös vércsék az út melletti oszlopokról vadásztak. Demónak is gyenge a kép, de jelzi, hogy volt esély a megfigyelésekre. (A kép vágott, jobbról és balról nyestem, felülről és alulról nem.)

Pósteleken az önkéntes munkák végére jutott kábé másfél óra nézgelődés. Az őszapókra hangjuk után figyeltem fel. Gyenge fényekben, öt óra előtt pár perccel próbálkoztam a képeléssel.

Az új év első sétája

2012-01-25T23:33:00.000-08:00

Erőt véve a punnyadáson meg az időjárásos előítéleteken, Dzsó bácsival indultunk neki a dobozi erdőknek. Január 14-et mutatott a naptár, kora délután ilyen fények fogadtak:

Mit lehet ilyenkor fotózni? Például zúzmókat, fekete dión - jegyzem meg a napló kedvéért.

Asszem Dzsó fedezte fel a vándort:

Nagyon szép fényekben túrázgattunk.

Ahogy megindultam a mezőn, a szembeszél eszembe jutatta a januárt... A dobozi kertek alatt nagykócsagok szedegettek, tucatnyit legalább láttunk.

Most erre is volt idő: fekete dió (Juglans nigra). A burok jóval nagyobb, a közönséges dióval ellentétben nem megreped és lepotyog, hanem rászárad. A dió ehető, legközelebb kalapácsot is viszünk:)

Elég sok őzet láttunk, ezt a sutát sikerült meglőni. Komponálni nem engedett...

A végére egy harkály, majd később pontosítok.

Az útvonal 2x nettó 40 perc, de némi odafigyeléssel, fotózgatással simán kitölti a délutánt. Jól megjártuk:)! Az első és a második képet Dzsó bácsi lőtte, köszönöm!

Növényes érdekességek

2011-12-31T10:50:00.000-08:00

Hosszú gondolkodás után külön posztban és kicsit bővebben hozom a geszti kirándulás természeti megfigyeléseit. Kisvirágú füzike (Epilobium angustifolium):

Igazi ritkaság a naspolya. Jelzi, hogy egy Geszthez tartozó, de attól igen távol eső területen járunk. Gyümölcsös kertek voltak itt valamikor; őshonos fajtákat lehetne gyűjteni. Még.

Diófára felfutott szőlő, pazar mézes ízekkel.

Vadkomló, az utóbbi utak kedves kísérője.

Réti aggófű (Senecio aquaticus ssp. barbareifolius)

Egy klassz lápréti faj a festő zsoltina (Serratula tinctoria).

Ellenfényben.

Ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara L.) az őszi tölgyesben.

Kövér aggófű (Senecio doria) az egyik réten.

Köszönöm K.E. társaságát és segítségét!

Békés eldugott szegletében

2011-12-30T20:35:00.000-08:00

Még november első felében jártunk Geszten és környékén. Mindentől távol, többszörös világvége hangulat uralja a tájat. És ebben a pusztulásban (még) sokféle érték rejtőzik. A képek technikailag elég gyengék, de hátha átjön a tartalom:) A Tisza kastély előtti park.

A pusztuló kastély...

Az egyik csodaszép platán.

Egyszerű hangulatkép.

Úton a zsadányi erdőkbe.

A Szépapó tölgyes egyik bejárata...

...és egyik részlete.

Pusztulás? Pusztítás?

Utak

2011-11-14T22:22:00.000-08:00

Lajos komám képei következnek, történetesen Londonból. Nem természetfotók, annál is többek.
Valahogy így indul az ember...

Ott a csoda a falevélen.

A felfedezés örömével közeledni...

A nagyobbik jóbarátom, remélem, a kisebbik is az lesz:)

Köszönöm a hozzájárulást a képek közléséhez!

Őszi színek a Pusztáról

2011-11-03T23:09:00.000-07:00

Eleink útja, a vándoroké, az odakint lakóké, a pászorok és a zarándokok útja. Ez a puszta az a Puszta:)

A puszta jelképe lehetne, sziki őszirózsa (Aster tripolium).

Sokszor láttam a vaksziken (különbejáratúlag vadsziknek hívom), hellyel-közzel ismerem is. Őszre szépen bepiroslik és most sikerült számomra elfogadhatóan leképelni a bárányparéjt (Camphorosma annua).

Az elvirágzó sziki őszirózsa is ide kívánkozik. A csenderesek között fotóztam; a csenderesek szigetszerű kökényes-fás foltok a pusztán. Nem magamtól vagyok okos, a fotózáskor, a helyszínen tanultam.

A következő növény sincs szem előtt, de találtunk még virágzó példányokat: parlagi pereszlény (Acinos arvensis).

A réti őszirózsa (Aster sedifolius L.) a naplózás miatt kívánkozik ide, és mert az optika fedte fel a hétpettyes katicabogarat (Coccinella septempunctata).

Pakolás közben vettük észre a növényt, ami önmagában érdekes, de a lemenő nappal izgalmas játék kezdődött a fényekkel, néhai Boross Laci bácsi inspirációjával. Molyűző ökörfakkóró (Verbascum blattaria) a búcsúzó napsugarakban.

Ismét K.E. utitársa lehettem, köszönöm a közös túrát, a sok-sok tételes érdekességet!

Fekete-Körös

2011-10-29T23:17:00.001-07:00

Szeptember végén növénytudó emberrel volt szerencsém hosszabb sétát tenni a Fekete-Körös partján. Látványos, sok van, de nem honos: borzas kúpvirág (Rudbeckia hirta).

Végre újra botoló füzest láttam:-), amit ugyan nem sikerült jól megfotózni, de a növényzet között olyan érdekességeket találtunk, mint a lómenta vagy a képen látható vadkomló (Humulus lupulus).

Részlet a Fekete-Körösről.

Igazi érdekesség ez a daliás mogyoró fa (arborétumon kívül nem láttam hasonló nagyot), őshonos, sajna nagyon megritkult.

Szép erdőrészlet a gát külső oldalán.

És egy keresztes pók az erdőből.

Köszönöm a lehetőséget és a segítséget!

Hármas-Körös

2011-10-05T23:08:00.000-07:00

Utálok korán kelni és rengeteg a meló, de muszáj volt pár órára meglógni. Fél 7-kor már a Hármas-Körösön szereltünk, cimbora pecára készült én meg képelésre.

Az őzbakot későn észleltem, szép nyugisan váltott át a gáton.

Jól mozogtak a jégmadarak (Alcedo atthis), a közelünkben lévő csónakot tudatosan szemmel tartottam.

Egy cserkelős kanyar után volt kedvem kicsit ötletelni és tovább leskelődni. Legjobb jégmadaras fotóm a következő, mindenféle szoftveres izélgetés (és vágás!) nélkül, természetes környezetben.

A balinok (Aspius aspius)a felszín közelében meg a part közelében napoztak és vadászgattak, olykor a csónakot is megpaskolták.

Dél körül leléptem, cimbora maradt éjszakáig. A zsákmány legszebb darabja ez a 4 kilós körösi potyka. A megnyúlt test és a vöröses úszók alapján őshonos nyurga ponty (magyar vadponty); 16-os zsinórral és 20 perc fárasztással került partra.

Még véletlenül sem tartom természetfotónak a képeket. Tőlem telhetően igényesen szeretném megörökíteni és megmutatni mindazt, ami körülöttünk van. Mert mindig van valami, és ez a hét kép csupán töredéke a látottaknak:-)

Nyárvégi madarak

2011-09-20T22:52:00.000-07:00

Olyan képek következnek augusztusból és szeptember első feléből, amelyeket szinte útközben fotóztam. Egy vízparti fűzfán vettem észre a szokatlan mozgolódást. Próba-csereszenye alapon elbattyogtam a gépért, szereltem, kávéztam a termoszból, visszatértem és fotózgattam vagy fél órát.

Fiatal cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) eszegetett valamit a levelekről.

A nyaktekercs (Jynx torquilla) gyűrűzésen került a hálóba, volt szerencsém megtalálni. Naggyon jópofa, jótermészetű madár, remek álcázással. Régi jó ismerős a Pilisből:-)

A szürke légykapót (Muscicapa striata) az irodámból szúrtam ki, a mozgás volt gyanús. Kimentem, megnéztem, fölszereltem és egy órát elszórakoztam a képeléssel és a megfigyeléssel.

Egy ágon ülve figyel, röptében szedi össze a zsákmányt majd egy faágon gyorsan megeszi. Legalább kéttucatnyi vadászatát megfigyeltem egészen közelről, pazar. A látványból fiatal madárnak gondolom, a közelben kelhetett ki.

Mártélyi délután

2011-09-17T23:51:00.000-07:00

Nem könnyen, de szűk baráti körrel összejött a mártélyi kirándulás. Néhány -ahogy fotóskörökben mondjuk- demóképet posztolok.

Nagy volt a forgalom, de találni azért csendes zugokat, ahol az ember otthonosan hangolódhat át a Szőke Tiszára. Meg talán még mélyebbre.

A mocsáron fotóztam a növényt, ez már hiányzik a prospektusokból: nyílfű (Sagittaria sagittifolia).

Az egyik kedvelt, éppen ezért nehéz fotótéma. Köszönöm Vandrás kartács és a természetvédelem lista növénytudói kedves segítségét!

Némi közvéleménykutatás után felteszem a másik változatot, mert kellően megoszlanak a vélemények a látványt illetően. Balról egy fekvő fatörzs lóg be. Lehetne vágni a képen, de akkor a felfelé nyúló kar is kárt szenved, talán a fatörzset is arrább lehetne hengeríteni, de ott meg csónakokkal ütközik. Szóval a jó témát sem könnyű leképelni... Asszem ennyi off a saját blogomon belefér:-)

Fekete-Körös

2011-08-14T23:31:00.000-07:00

A Fekete-Körös régi nyomvonalán túrázgattunk gyerekekkel. Várakozáson felül született néhány érdekesebb kép. Két lepke, a második -olvasói jelzésre cserélődik- nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia):

Egy igen érdekes, védett növény a pirító gyökér (Tamus communis).

Első alkalommal fotóztam lábatlan vagy törékeny gyíkot (Anguis fragilis), botanikus kísérőnk szerint sokan ismerik kuszma néven is. Apró öröm, hogy bár a kölkök kígyót és siklót kiáltottak, én azonnal ráismertem:) Ez a gyík tud pislogni, a kígyók biztosan nem, szerintem a sikló sem.

És egy szép mocsári növény, mocsári tisztesfű (Stachys palustris), ami ugyancsak az öreg folyóra utal.

Hortobágy

2011-08-06T21:46:00.000-07:00

Régi terv teljesült egy baráti és némileg rendhagyó hortobágyi csavargással.

Szép számmal láttunk gémféléket, közülük a legjobb meglepetés az üstkösgém (Ardeola ralloides).

Egy szürkegém a csatorna parton...

...és egy másik a nádból.

Elcsíptünk egy fészekhagyós etetést; füsti fecske (Hirundo rustica). (A képen vágtam valamennyit, de pici ügyességgel lehetett volna még jobbat lőni...).

Ő az egyik fióka.

Egy szép találkozás.

Meg egy bivalyportré. Muuu:)

Fogás a Körösön

2011-07-31T21:40:00.000-07:00

Rendhagyó a poszt annyiban, hogy F. Szabolcs barátom képeiből válogattam. Sokat kint van a vizeken, vigyáz a természetre és tudja, milyen (lehetne) a Körösök völgye. A zsákmány: karikakeszeg, bodorka, kárász és ponty.

Egy ifjú ragadozó, másfél kilós csuka (Esox lucius).

Kölök korunk óta elkísérem pecázni, jónéhány szép kirándulást összehoztunk már. Egy nagyon régi nikonnal készült a kép, asszem éppen ébredeztem:)

A Hármas-Körös Öcsöd közelében.

A sok érdekes megfigyelés közül egy kölök vízisikló(Natrix natrix), szabályosan cuki.

Vidéken része a tájnak az öreg Star, ő már 40 éve dógozik.

Kígyósi puszta

2011-07-27T21:03:00.000-07:00

Van annak már két hete is, hogy Toruss kartáccsal kinéztünk a pusztára. Közös tapasztalatunk publikus: reggel 6 óra már majdnem késő a szép reggeli fényekhez, pedig így is korán keltünk. Az intravénás koffein mellett hajnali 2-3 órákat vizionáltunk:) Éppen a sietség miatt nem dolgoztam ki a darázspókot, pedig érdemes lesz.

A virág tekintetében most a réti füzénynél (fűzfalevelű fű, piros füzény – Lythrum salicaria) tartok.

Valamelyik boglárkalepke.

Jót kergetőztünk az aszatok között: menefelszerelésben, dögmelegben, zsombékok között.

Asszem föltaláltuk a fotós biatlont: sprint után biztos kézzel komponálni és piszok gyorsan lőni. A haladó pálya még nehezebb:)

A Kígyósi pusztán

2011-07-10T23:10:00.000-07:00

A Kígyósi pusztán nézgelődtünk néhány órát, ezúttal délről indultunk északnak. Tájkép macskamentával (Nepeta cataria), esetleg fordítva:)

A kép szinte komolytalan, de a növénynek finom illata van, sziki kakukkfű. Feljegyzem, hogy július 2-án már nagyjából elvirágzott.

Ez a szép aszat még pontosítás alatt.

Hengeres vagy német peremizs (Inula germanica).

Boglárkalepkék, de hogy melyik, lövésem sincs...

A következőt ismerem, fecskefarkú lepke (Papilio machaon). Az állat sérült, a kép túlexponált, de legalább megvan.

Több arcát láttuk a pusztának és a kunhalmoknak. Újabb látogatásokat és fotózást érdemel (mondjuk ezt már 25 éve tudom:). Ismét a 18-55-ös kitoptikát használtam. Ami szóvá tehető, az júzer-error:) Útitársaimnak köszönöm a jó társaságot!

Hosszúfoki csatorna

2011-06-14T05:24:00.000-07:00

A szombati kirándulás vizes képei következnek; a Hosszúfoki-csatorna növényeiből néhány látványosabb. Bevezetőül csupán annyi, hogy a nagytelét elég nehezen pakoltam be, elvégre "növényezni megyünk". A csatorna egyrészt elég nagy, másrészt a partja susnyás: igen hasznosnak bizonyult a batár üveg. Majd 2 méteres száron szép virágok, ez a virágkáka (Butomus umbellatus).

A sárga vízitök (Nuphar lutea) helyenként szép telepekben díszlik.

Pont a susnya miatt küzdöttem meg a követező képért. Mocsári nefelejcs (Myosotis palustris).

Több nekifutásra tündérrózsának írtam a következő növényt, bár a sárga szín nem stimmelt (úgy két hétig ezért nem írtam latin nevet). Tündérfátyol (Nymphoides peltata) a növényünk, ami egyrészt védett, és bár néhány helyen tömeges, Békésben örülünk neki. Most lett készen a poszt:)

Bélmegyer

2011-06-13T23:42:00.000-07:00

Szombaton botanikust csábítottam:), így szakértő vezetéssel 5ödmagammal vágtam neki a Bélmegyeri erdőspusztának. A megye egyik legértékesebb területe, természetesen törvényi oltalommal. A képek szombaton, borus időben, szűk fényeknél, alapobjektívvel készültek (amivel nagyon elégedett vagyok:). Ezúton is köszönöm K.É. szakszerű, türelmes vezetését és utitársaim jótársaságát:) Egy zsombékos réten jött szembe a Terebélyes harangvirág (Campanula patula).

Ha nyárelő és tölgyes, akkor szarvasbogarak, Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus).

Aszatszerű, igen látványos növény a Bókoló bogáncs (Carduus nutans).

Bimbók a szöszös ökörfarkkóróról (Verbascum phlomoides).

Egy (még) ismeretlen ugróművész.

A következő növény itt van körülöttünk, én eddig elmentem mellette. Nagy bakszakáll (Tragopogon dubius). Megismerkedtünk.

Virágzó szépségek

2011-06-07T23:41:00.000-07:00

Kivirágzott a macskahere (Phlomis tuberosa), három kép róla.

A korcs nőszirom (Iris spuria) is kivirágzott, kábé félóra jutott rá. Mire visszamentem (látszik, hogy kellett volna), már el is virágzott. Valamit elcsíptem a növény habitusából és hátha átjön a képen.

A következő kép szélét sajnos nem én vágtam le, egyszerűen elbénáztam...

Fajtársait láttam vizek mellett, fejben már született 1-2 ötlet:), ha unatkoznék vagy nagyon megutálom az adminisztrációt, irány a Hortobágy-Berettyó:)

Bó, bim-bó

2011-05-24T23:47:00.000-07:00

Az emlegetett macskahere (Phlomis tuberosa) bimbózik, próbálgatom képelni és dokumentálni. (Árnyékban lakik és későn jutottam hozzá...)

A korcs nőszirom (Iris spuria) ugyancsak bimbózik, sikerült a tavalyi és az új bimbós növényt egybeképelni.

Van egy tölgyneveldés projektünk, a magvetéstől kezdve gondozzuk, szeretnénk, ha minél inkább természetközeli módon alakulna. Örömünkre a gyöngyvirág (Convallaria majalis) elég jól beindult, szépen terjeszkedik. Pestiesen szólva "nagy fless":))

Ismeretlen növényeink

2011-05-17T23:40:00.000-07:00

Kedvenc területemen növényeztem, előre megfontoltan, tanulásként. A macskahere (Phlomis tuberosa) majdnem elvész a dzsungelben, pedig löszpusztai védett faj. Aki ilyet találna, annak érdemes még a Nemzeti Parkot is értesíteni. Embernyi növény.

Emeletes, örvös elrendezésű virága jellegzetes - itt még bimbózás előtti állapotban.

A következő növényt keleti kontyvirágnak (Arum orientale) tippelem. Frissítés: BÉI botanikus szerint alpesi a konyvirág (Arum alpinum). Csoportosan jelentkezik és hajlamos a fűben eltűnni. Még ismerkedünk.

Végezetül a füstike füvet hozom, ami hivatalosan orvosi füstike névre hallgat (Fumaria officinalis) és gyógynövény. Egy kiskert erdő felőli részén találtam, a fentiekkel együtt. Ha az ember körbegazolja és legugol, egész pofás kis növény.

Ványai kirándulás

2011-05-16T23:42:00.000-07:00

A húsvéti pihenő utolsó napján Dévaványa-Ecsegfalva térségében terepszemléztünk. Kondoros külterületén a tanyák között egy búbosbanka (Upupa epops) kísérte autónkat úgy 150 méteren keresztül. Ritkán látott jó ismerős ez az inkább erdei madár. A ványai "repülőtér" oldalában madárgyűrűzésre kukantottunk be. A barátposzáta pár (Sylvia atricapilla) fotóit tartottam meg.

A túzok (Otis tarda) a civilizáció áldozata. Európából pár évtized alatt eltűnt. A II. vháború elején még 8 ezer körüli madarat számoltak Magyarországon, ma már az 1400-as állománynak is örülünk.

Ő egyébként Gazsi:)

Áprilisi madarak 3.

2011-05-08T06:32:00.000-07:00

Mindig lázadok (csak úgy magamban...) a hajnali 3-4 órás ébredés miatt, de ritkán bánom meg:) Most is a madarászat... A kikapcsolódás mellett egy apró ötlettel újra sikerült leképelni a törpegémet (pocgém, Ixobrychus minutus), hím és 'koros'.

Egy örvös galambot is találtunk a fűben, a faj miatt hozom.

A végére egy 'ősmagyar' röfi. Miután naplót írok, ezért rögzítem a wikipediáról: a mangalica (régebbi nevein törökfajta, rátz, mangaritza) a 18. században jutott el hozzánk és terjedt el viszonylag gyorsan. Amúgy fincsi. Minél ridegebb, annál inkább:)

Áprilisi madarak 2.

2011-05-07T23:52:00.000-07:00

Papírmunkás levegőzés közben figyeltem fel a hangjukra. Tele fölszerel, körtefa alá beáll, vár. Óvatosan nézgelődik, keresi a helyet, a többi fajt. És vár. És jönnek. Tényleg. Első kör után végtaglazítás és új pozició. Újra vár. Madár nem jön, gondolkodik, morgolódik. Kávé. Újra csiripel, újra oda áll. És jönnek. Álcázás és mindenféle extra nélkül. Őszapók (Aegithalos caudatus) Pósteleken. A kép közepén..., utómunka nélkül.

Áprilisi madarak 1.

2011-05-03T23:05:00.000-07:00

A következő képeket áprilisban, jövet-menet, mindenféle készület nélkül lőttem. Véletlenül sem természetfotók, hiszen alapvető hibáik vannak. Egyszerűen örülök annak amit láttam és napló formában rögzítem a látvány aprócska töredékét. A madarakat 20-30 km-n belül fotóztam, és adódtak jóval kedvezőbb fotós szituációk. Jellemzően lusta voltam elővenni az optikát, mert nélküle is szívesen madarászok:) Az első madár egy hím ivarú pajzsos cankó (Philomachus pugnax).

Kiváló megfigyelés a gólyatöcs (Himantopus himantopus), jellemző környezetben, sajnos nem igazán közel. Lehetne vágni, de egy ilyen fajnál nem akarnék csúsztatni...

Nagyon sok szárcsát láttam (Fulica atra) - a sorozat egyik elfogadható képe.

A böjti réce (Anas querquedula) többször előkerült, elég jól megnézegettem, a második képen a hím madár.

És egy sárga billegető (Motacilla flava) a susnyásból:)

Adoniszok (remélem), kicsit másképp

2011-04-27T08:24:00.000-07:00

(Örömmel jelentem, hogy már hivatalos engedéllyel fotózom az erdélyi héricset.) A növény és környezete a kedvenceim közé tartozik, mégis küzdök: meglepően nehéz a méregzöldet és a szinte vakító sárgát jól kiexponálni. Vegyük egyszerűen vázlatnak a képeket; több kisebb projektből posztolok válogatást, mindenféle megjegyzés nélkül.

Jégkorszaki ajándék

2011-03-29T10:14:00.000-07:00

Érdekes és értékes kincse a Körös-Maros Közének az er délyi_hé_r_ics (Ad onis tra_nssy_lvanica). A félreértések elkerülése végett írom, hogy a növényt olyan helyen fotóztam, amihez -elvileg- mindenki legálisan hozzáfér. Örülök, hogy leképeltem, de azt azért megjegyezném, hogy a területtel nem a növény miatt kezdtem barátkozni, és hogy alhangon 20 évet vártam arra, hogy megörökíthessem.

Az első makrózás

2011-03-15T12:22:00.000-07:00

Igazi szép idő kerekedett mára, ezért délután kifejezetten a tavaszi virágok miatt csavartam fel a makró optikát. Ókígyóson fotóztam és ért pár meglepetés. A százszorszép (Bellis perennis) már szőnyegszerűen virágzik. A szakirodalom szerint fényérzékeny (heliotropizmus), azaz estefelé becsukódik, hátha egyszer kifigyelem.

A bimbója igen aprócska, ráadásul piros ("mert még zöld"), de makróként igen jól mutat, még nulla kompozícióval is.

A veronika (Veronica) is szépen kéklik. Nemzetségről van szó, 250 fajjal és keverékeikkel, s nem könnyíti meg a határozást, hogy Magyarországon "csupán" 32 veronikafaj honos.

Pár napja találtam meg a tavalyi leveleit (előző bejegyzés), ma pedig egy kicsivel védettebb helyen, pár kilométerrel délebbre, a friss tavaszi növényt - pettyegetett tüdőfüvet (Pullmonaria officinalis) fotóztam. Számolgattam visszafelé, bizony már február végén simán fotózható volt.

A játék kedvéért próbáltam a dongót elkapni, aki hivatalosan poszméh (Bombus), 250 fajjal... Ha van fény, némi gyakorlással összejöhet:)

Láttam még bíbicet igen közelről, tengeliceket, nagy fakopáncsot, vadgalambot, jópár zöldülő lágyszárút. Alig három órába ennyi minden belefért. Igen, az intenzíven művelt nagyüzemi táblák között:)

Tavasz

2011-03-14T12:06:00.000-07:00

Az erdők mélye még őrzi a jeges hideget, de az erdő szélén már a tavasz kopogtat. A "bukszus" (Buxaceae) virágzata észrevétlenül nyílt ki; alapoptikás kísérlet és tetten érés (március 11.):

Az irodázást egy rövid erdei sétával szellőztettem. Ekkor találtam rá az orvosi- vagy pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) még tavalyi leveleire.

Szombaton a hasogatott tüzifa kérge alól bújt elő egy nagy hőscincér (Cerambyx cerdo). Fotózása igazi fény(le)képezés, hiszen a mélységélességet sörözéssel:), azaz rekeszeléssel állítjuk elő, ahhoz pedig fény kell. Lehetőleg nem túl éles, de bőséges.

Február végi madármozgások nyulakkal

2011-03-03T23:33:00.000-08:00

Tegnap elég későn ugyan, de futottam egy kört az etetőm környékén lévő élőhelyeken. Madár odakint, sem a tölgyesben, sem a víz körül, sem a nyárasban nincs. A tanya körül azonban nem rossz a helyzet. A cinkéken kívül nagy élet van feketerigóéknál, a harkályok bejönnek a faggyúra. Az ökörszemek folyamatosan mozognak, szerintünk több éves csúcson, van vörösbegy, csuszkák igen szép számban, pár zöldike.

A régen látott meggyvágóval is találkoztam. Sajnos nem az etetőn, hanem a kapunál lévő -tán- szilvafáról ugrott le, a hó és a járda találkozásánál szedegetett és nem engedett túl közelre... Ja, ökörszem. Odabentről kukkoltam, hogy milyen madár mocorog az elszáradt virágok között. Valami mozgás megrebbentette, ezért a párkányon landolt. Lemértem, 25-30 centiről szemeztünk két másodpercig:)

Frissítés: ismét beszorítottam egy rövid sétát, a nyulakat ma délután (03.03-án) fotóztam, elég szürke időben, különösebb álcázás nélkül egy közeli tanyabirtok szélén. Majdnem pacsiztunk:)

Király(ka:) 2.

2011-02-25T11:43:00.000-08:00

Az idei tél legnagyobb havazását kaptuk, a mai adag nagyságrendileg 20 centi. Lapátol(t)unk szorgalmasan (minta zállat), miközben a kölkök olyan hóembereket gyártanak, hogy a busz megáll nekik:) In medias res: a karvaly (Accipiter nisus) ebédet szerzett magának.

Ez lenne a látvány, de életlen. A blog viszont napló is, tehát itt a helye.

A sárgafejű királykák (Regulus regulus) folyamatosan itt vannak, úgyhogy bármennyire fáztam, beszálltam a bújocskába.

Kezdem tanulni a madarat, most már sejtem, hogy egy 250 mm körüli, f/1.4-es makróobi kellene hozzá godolatolvasó, villámgyors AF-fel:-))

Szétáztam, fáztam, délután háromkor ebédeltem, de nem bánom.

Király(ka:)

2011-02-22T17:05:00.000-08:00

Postát intéztem, amikor meghallottam a hangjukat. Vizuális ellenőrzés után sutty fölszereltem és visszarohantam. Egy 4-5 madárból álló csapat szedegetett az örökzöldeken.

A télen többször megfigyeltem a sárgafejű királykát (Regulus regulus), de megfotózni nem annyira egyszerű. Egyfelől a mérete 9-10 cm és 6-7 gramm(!), másfelől a habitusa miatt kihívás.

Izgága madár, folyton mozog: aprókat és nehezen lekövethetőt. Ráadásul az örökzöldek belső, ágas-bogas oldalán. Fotózása leginkább a hangtalan gimnasztikát idézi, miközben minden érzékszerv éles, hiszen nem sztereóban, hanem mondjuk 5 felől pittyegnek.

A következő képben nagyon bíztam, a monitoron derült ki, hogy életlen. Habitusnak (tiszafán) jobb híján fölteszem. Így is élmény volt:)

Csíííz

2011-01-29T11:45:00.000-08:00

És tényleg (Carduelis spinus). Ókígyóson, a kastélyparkban a nappalozó baglyok mellett találtam őket, szorgalmasan szedegették az egyik tuja magvait, nyolcan biztos voltak.

Úton, útfélen

2011-01-26T15:45:00.001-08:00

A búbos pacsirtát (Galerida cristata) a benzinkúton szúrtam ki, valahol a 47-es mellett. Tankoltam, fizettem, közelgurultam. A kocsit leállítottam, a hátizsákból kitúrtam a kalapom és a telét, beállítottam és szorgalmasan lőttem. Az elsőt csak érdekességként mutatom.

Az énekesrigót (Turdus philomelos) papírmunka közben vettem észre. Szállingózó hóban és ingujjban osontam, elég jól bevárt.

A csuszka ráadás, nem is címkézem. (Ugyebár a faggyú ágon lóg, és a madár minden mozdulatára forog, rugózik, s a helyzetet fokozzák cinkék; olykor öt madár kajált egyszerre.)

Voltak pintyek, feketerigók, még vagy 2-3 másik faj, a vörösbeggyel is próbálkoztam. A lélektelen papírmunkát jelentősen megkönnyítik tollas barátaink, a szűkös fényekben igen jó fotózás esett.

Vízimadár szinkron

2011-01-15T22:51:00.000-08:00

Béla barátomhoz (MME) gimnazisták társaságában csatlakoztam, országos vízimadár számlálás volt a mai nap. A Szegedi Fehér-tó egységei közül jártunk körbe néhányat. A terület nagyobbik részén halgazdálkodás folyik.

Kábé kéttucat madárfaj került szem elé. Az idei tél egyik érdekessége a kis kárókatonák (Phalacrocorax pygmeus) igen magas száma. Béláék valamelyik nap 2700 példány számoltak. A borongós időben egy ilyet sikerült lőni:

A tele jobbára a hátizsákban pihent, előbb a kevés fény, később az erősődő szél miatt, de így is jó volt a nap.

Téli séták

2011-01-06T22:53:00.000-08:00

Amikor van esély munka közben akárcsak órányi sétára, viszem a telét. Így születtek az alábbi képek. Szóval tél van Békésben is.

Jól megsétáltattak a téli vendégek, végül majdnem szürkületben sikerült fenyőrigót (Turdus pilaris) fotózni.

A csuszka (Sitta europaea) ma délután fél 1 körül ebédelt a csirkehájon. Drótos a kép, cserébe nem vágott:)

A zöld küllőt (Picus viridis) régóta tudom, de piszok nehéz fotózni. Dokumentációként rakom fel, mert amúgy már 2011-es kép.

Az ökörszem (Troglodytes troglodytes) a korábbi bejárások és megfigyelések eredménye. A madárka úgy 11 centi körüli... A fotózásról csak annyi, hogy nem könnyű, de nagyon tetszett:)

Szajkó

2010-12-29T12:20:00.000-08:00

MüllerPé kartácsnál jártam vendégségben, természetesen fotózni. A kisteleki erdőn húsz centi hó, mínusz 7 körüli hideg és nagyon gyenge fények, tíz órától úgy délután háromig fotóztunk.

Akciófotóra nem sok esélyünk volt (még ezerkettőötvenes isoval sem), én inkább a komponálás és a reflexek miatt lövöldöztem. A jelenet nagyjából megvan, jó fényeknél ezekből lehet éles kép.

A cinkéken, a verebeken és a harkályon kívül többször benézett egy vörösbegy, a fácán is kerülgette az etetőt, de lövésig nem jutottam. A szajkó (mátyásmadár, mátyásszajkó, matyimadár; Garrulus glandarius) is keveset volt az etetőn, de végül sikerült megörökíteni.

Péter, köszönöm a vendéglátást!

Fakusz

2010-12-20T05:25:00.000-08:00

Elintézett paksamétával sétáltam az irodám felé, amikor furcsa mozgást észleltem a közeli, csutka fenyőn. Kicsit lassan, de rájöttem, egy fakusszal szemezek; gyaníthatóan rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla). Lehetett úgy 3 méter ötvenre. Villámgyorsan fölszereltem és egy szál ingben kezdtem a fotózást. Visszajött:)

Ismeritek a viccet, hogy miben különbözik a fakereskedő és a fakusz? Előbbi a fára alkuszik, a fakusz pedig felkúszik... Olykor talajszintről indul.

És még egy, ezt már kabátban és közelpontról, tehát két méternél közelebbről fotóztam.

A szén- és a kékcinegéknek örültem, a királyka szintén feldobott. Utóbbit próbáltam fotózni, de nem sikerült szépet lőni. Asszem az irodához is telepítek egy etetőt:-)

Próbaüzem

2010-12-16T19:46:00.000-08:00

A mai nap érdemben fölavattam a lessátras madáretetőt. Az első képet madár nélkül hozom, apró etetői hangulatnak.

Egy kékcinke (Parus caeruleus) mozdulat.

Nagyon megörültem csuszka komának (Sitta europaea), hátha jön máskor is.

A kávészünet után szerencsésen bővítettem az etetőt. A szokatlan portrén természetesen egy széncinege (Parus major).

Három óra után erős lehülés kezdődött, nagyon megindultak a madarak, tömegével. Gyengülő fényekben dokumentáltam, hogy a széncinke és a mezei veréb (Passer montanus) olykor megférnek egy asztalnál, ez mondjuk egy szimpla "Einstand".

Egy képen a szén- és a kékcinke, asszem szkanderozni készülnek:). (Gyenge fényeknél, ezres iso-val lőttem 15.55-kor.)

Ökörszemet többet is láttam, szóltak a rigók, a küllők meg a kisebb harkályok, mozgott a fakusz. Több dologban okosabb lettem, ötletelgetek tovább.

Az első kosztosok

2010-12-09T22:41:00.000-08:00

Az elmúlt hetek igen ritka szabad óráiban fotózható madáretetőt bütyköltem. Ma végre -ha csak röpke fél órára is- megvolt az első próba. Majdnem mindenen kell igazítani, és bár olykor két kézzel kapaszkodtam a lesbe, hogy el ne vigye a szél, teccett a dolog:) Széncinege (Parus major) volt az első vendég. Kedvelem, ráadásul 2011-ben ő lesz az év madara.

Jöttek mezei verebek is (Passer montanus), ez tényleg csak werkfotó. A kékcinegét nem sikerült elcsípnem. Folytatás következik, remélem, mielőbb.

Naplemente darvakkal

2010-11-24T22:02:00.000-08:00

Az előző posztban említett szombat estéről hozok néhány fotót. Az egyik oldalon Orosháza fényei a távolban.

A másik oldalon a darvak. Jönnek be éjszakára a tóra illetve a közeli legelőkre.

És ahogyan búcsúzik a Nap.

Kijelölt útvonalon és csillagfénynél hagytuk el leshelyünket. Néhányszor átélhettük, amint 50-60 vagy éppen 150 madár 8-9 méter magasan áthúz fölöttünk. Ahogyan a közeledő csapat a semmiből felbukkan, ahogyan berobbannak a csöndbe, ahogy a (közel) kétméteres szárnyak a levegőt hasítják, ahogyan sokféle hangon, fülnek tetszetősen, kicsit a delfineket is megidézve kommunikálnak a madarak. Sziszeg, örvénylik a levegő alattuk, körülöttük, mibennünk. Hátborzongató és nagyszerű. A hideg futkos a hátamon ahogyan felidézem:-)

Kékes

2010-11-17T23:17:00.000-08:00

Kardoskúton, fotós madarászokkal töltöttem egy nagyon szép fél napot. Vadkacsák:

És persze darvak (Grus grus), ezúttal jobb fényviszonyok között.

Egy szürke gém (Ardea cinerea) csupán az őszi látványért.

Mint vadászok a lesen, csöndben figyeltük a környéket. Itt a jutalom: kékes rétihéja (Circus cyaneus), amint a föld felett kb. 80 centivel uzsonnát keres.

Nyugis délutánunk volt. Beszélgettünk a madarakról, a fotózásról, beállításokat kísérleteztünk (nekem jó korrepetálás:), ökörszemet és énekesrigót próbáltunk képelni, sokat hallgattunk. Figyeltük a tájat, a magunk módján meditáltunk. Estére jöttek a szép fények, a következő (ötvenegyedik) posztban mutatom.

Daruvonulás

2010-11-12T23:12:00.000-08:00

Nagyon hosszú szünet után az elmúlt két hétben többször is "daruztam". No nem építkezéseken, hanem Orosháza határában a legelőkön. Ezrével, tízezrével jönnek ezek a pompás madarak.

Jártam a területen délután-este...

...és hajnalban.

A daru (Grus grus) éber madár, kellően óvatos az emberrel. Fotózásuk többféle szempontból is rendkívül nehéz, kábé ötszáz lövésből sikerült ennyit kiválogatni.

Sajnos már legalább száz éve nem fészkelnek nálunk... Jelenlétük, robajuk és pusztát betöltő zsivajgásuk, esti és reggeli húzásuk fenséges, felejthetetlen élmény.

Biiiirka

2010-11-06T21:31:00.000-07:00

Valamelyik délután potyautasok látványa állított meg. Fotózni indultam, tehát megálltam:)

Részben barátságból, részben fotós infók reményében szót váltottam a pásztorral. Láttam, hogy a nyájjal már csak az időt húzza, úgyhogy némi ötletelés és útszéli próbálkozás után beültem a birkák közé. Nem tett kifogást.

Miután korábban kezeltem a pásztor kutyájával is, kitaláltam, hogy földközeli látószögből leképelem. Tervezés ide, képstabi oda, ez lett a lelkesedés vége (ismét alulbecsültem a feladatot;-)

Őszi mozaikok

2010-10-21T14:25:00.000-07:00

Lajos komám képeiből válogatok, kicsit eklektikusan - ennyiben rendhagyó a poszt, a helyszín, a témák és a kötődések azonban közösek. A képek egyik felét szó szerint jövet-menet, útközben lőtte, egy barátságos, 30 ezer forintos optikával. Sün! Sün-sün:-)

Nappali pávaszem (Inachis io) egy krizantémon (margitvirágon), simán az Öreg utcából. A leírások alapján nem számít ritkának, én eddig valahogy elmentem mellette...

Ügyes portré négylábú barátunkról a Fehér-tónál. Szerintem új taxon, mer' a mangalica és a racka keresztezéséből született:)

Béka a nádból. Másfél méter magasan, úgy 20-30 centi mélyen a nádfalban. Nagyon jó szem kell hozzá.

Barkósék (barkós cinege, Panurus biarmicus) kipöndülnek, szép hím a gyűrűzésből.

És egy ráadás kép, az egyik gyulai temetőből.

Őszi függőségek

2010-10-18T22:52:00.000-07:00

Az alhatnékomat legyőzve sikerült újra kijutnom a nádba. Függőcinegéket (Remiz pendulinus) kerestem és találtam:) Egy:

Kettő:

Három:

Ez a kölök naggyon közel jött:

Ez meg nagyon szép:

Az olvasónak és magamnak is hasonló jókat!

Bamba törpegém

2010-09-26T23:41:00.000-07:00

A jó időre való tekintettel szombaton újfent rávettem magam a hajnalozásra. Szeged határában kipróbáltam a még át nem adott elkerülőt (jelentős rövidítés:), így feldobottan érkeztem a nádba. Nyoma sem volt a csütörtöki páráknak és hidegnek, de széllel a cserkelős fotózásnak is lőttek. Szépen madarászgattunk, kávézgattunk. Aztán Gyuri ügyes ötletével törpegémet (Ixobrychus minutus) képeltünk. Szerencsére éles volt a váz és én is elhittem, hogy érdemes megpróbálni:)

Később az egyik gyerkőc gőtét talált, azonosítása folyamatban. *Az Ismeretlen kommentelőnek köszönhetően rögzítem, hogy tarajos gőtét (Triturus cristatus) nézegettünk. Kavicsokkal és hínárral tálaltuk egy gyors fotózásra.

Napfölkeltés variációk

2010-09-23T12:22:00.000-07:00

Időben érkeztem a Fehér-tóra, így madarászat előtt volt időm a reggeli párás fényekben gyönyörködni. Az egyik csatorna így nézett ki:

A "másik oldalon" a Napra várva a kondenzcsíkokat próbáltam komponálni.

Aztán kibújt a Nap a pára mögött, és némi cserkeléssel összekötve megfotóztam néhány kötelezőt.(Mindenféle mesterséges beavatkozás nélkül:)

Egyéb iránt a vándorok már nagyjából útnak indultak, nádirigóból van még valamennyi, bakcsóból elvétve. Jönnek az őszi fajok, pöndülnek a sármányok, öltözködnek a barkósok, és hálóba akadt kisposzáta, vörösbegy meg barátposzáta. Szép az ősz.

Utóvirágzás

2010-09-13T22:41:00.000-07:00

Nehezen, csak délre értem ki Póstelekre. Fáradt voltam, ezért a hangolást három kávéval kezdtem... Az őszi hetek szaladnak, a virágos növények meg lassan elbújnak, úgyhogy most többszörös értelemben "kellett" fotózni. A libapimpót (Potentilla anseria) -libák nem lévén- nem a libalegelőn, hanem gyógynövények között találtam. Népies nevei a wikipedia szerint: egérfű, létrafű, libavirág, lúdláb, pimponya. Ez a levele:

Az eredeti kiszemelt virágról egy apró mozdulattal levertem a szirmokat, aztán csak egy hiányosat találtam...; a virág szélessége 22mm.

A karolópókfélék (Thomisidae) nagyságrendileg 3000 fajt számlálnak, ezt a tölgyesben találtam; van pókos haverom, hátha megmondja a tutit. (Egy ennél sokkal jobb kompozíciót a bemozdulás miatt kukáztam.)

Végül a kék tikszem (Anagallis foemina), ugyancsak a tölgyesből. A virágért külön visszamentem néhány állványos képre, hát nem volt egyszerű megtalálni; a teljes növényke 11 cm.

Pósteleki makrózás

2010-08-28T21:36:00.000-07:00

Változékony az idő. Ha pedig süt a nap, -lassan megtanulom- mindig fúj a szél. Egy csütörtöki napon sikerült pár órát makrózni. Megint 8 kép, ami posztnak sok, de a leltár és a tanulás kedvéért megengedem:) A vízi peszérce (Lycopus Europaeus) a békési állóvizek mellett gyakori. A kép egyfelől nem nagy lövés, de nehéz olyat találni, ami "kilóg a nádból", tehát képileg kiemelhető. Már érzem az újabb fejlesztést, kéne közgyűrű, itt is.

Gilisztaűző varádics (Tannacetum vulgare), ismerős szép nagy növény, öröm volt vele bíbelődni. Jelenléte a talaj löszösödésére utal. Egy gyenge habitusfotó és egy jobb közeli.

Újabb növény tanultam, réti peremizs (Innula britannica) következik.

Két szitakötő kézből (igen, zavaros a háttér); légivadászok, majd pontosítok.

És egy dísznövény az erdő széléről, kerti pillangóvirág (Cosmos bipinnatus).

Bakcsók

2010-08-21T23:32:00.000-07:00

Még az előző madarászatból hozok egy tojó kormos légykapót (Ficedula hypoleuca) és egy...

...nagykócsagot (Egretta alba). Előbbi érdekes, utóbbi -ha nem is a kép, de a repülés- lenyűgöz.

Idén érzékelhetően sok bakcsó fióka kelt és mozog a Fehér-tónál. Újra kimentem a nádasba és készülve rájuk, meglestem őket. Fiatal bakcsók (Nycticorax nycticorax) a stégen.

Némi komlószörppel álcázva még beljebb csúsztam a nádba. Ez a madár például udvariasan rám köszönt, leszállt mellém, éppencsak koccintásnyira, megnézegettük egymást, aztán arrább libbent.

A képekbe itt-ott belóg a nád, esztétikailag igencsak hibásak. De a természetes nádas már csak ilyen:), az élmény pedig igazi. Uff:)

Rövid szabadság

2010-08-11T23:54:00.000-07:00

Két napra kijutottam a Fehér-tóra madarászni és fotózni. Volt pár órányi megalázó harcom a bürökráciával, de ha ezt levonom, akkor az idei év legjobb kikapcsolódása sikeredett. Hajnali képek:

Európa legkisebb gémféléje gyakori faj errefelé, de nem könnyű meglesni. Törpegém (pocgém; Ixobrychus minutus) akadt a hálóba.

A magyar természetvédelem címermadara a nagy kócsag, régies nevén nemes kócsag (Egretta alba). Őt sodorta bajba a magyar férfihiúság, az első magyar természetvédelmi őr miattuk állt szolgálatba a Kisbalatonon úgy száz évvel ezelőtt.

Napközben nagy a meleg, ember és állat -ha teheti- pihen. Én sem voltam kivétel, a békákat lényegében a hideg söröm mellől fotóztam:)

A kora délutáni órákban elég sokat lógtam a nádban. Az "öreg" bakcsót (Nycticorax nycticorax) nem nehéz közelebbről lefotózni, mondjuk a komponálás ettől még nehéz...

A fiatal madár (ez is bakcsó) cserkelési jutalom, éppen a kézifékes fordulót gyakorolta előttem három méterrel:)

Láb áztatás és lazulás közben bőven akadt látnivaló. Ez egy (emeletes) molnárka Hydrometre lacustris L.).

A végére egy naplementés röpkép.

Legalább húsz madárfaj, kéttucatnyi másféle érdekesség, közös főzés, izgalmas fények és fotózások, csendek és beszélgetések, szolíd sörözések, kiváló muzsikák. Mi kell még? Hát némi szabad idő:)

Tábor a Bükkben

2010-07-23T23:28:00.000-07:00

Hiányoznak a hegyek. Jobban, mint a vizek, sokkal jobban, mint a távoli földrészek. A hét elején három és fél napra egy diákcsoporttal végre feljutottam a Bükkbe. A hivatali munkát letudtam napi két percnyi telefonozással, a többi -köszönhetően a táborvezetésnek, barátaimnak- tevékeny, de jóleső pihenés volt. A völgyben Répáshuta.

A vázat azzal az elhatározással vittem, hogy csak akkor fotózok, ha kifejezett késztetést érzek rá. Lillafüreden, a Palota Szálló oldalában éreztem először ilyet. Jó lenne tudni közelebbről is, milyen fát fotóztam:)

A vízeséseket több helyen próbáltam elkapni, de nem alkottam érdekeset. Ez a kép is csak azért kerül ide...

...mert az aljában foltos szalamandrát (Salamandra salamandra) találtam. Pontosabban egy jószemű gyerek szólt, én meg bemásztam a kövek közé amennyire csak tudtam (asszem 150 mm gyutáv környékén lőttem).

A Garadna patak partján túráztunk egy szelídet. Közelről láttuk, micsoda vizek mentek le pár héttel korábban - az ártér akár egy kisebb folyóé. Próbáltam leképelni, de nem adja vissza a valóságot. ... Ahol a patak a Hámori tóba torkollik, megálltunk nézgelődni, mert nagyszerű a látvány.

A vízben pedig meglepi, folyami rák (Astacus astacus), rögtön vagy négy; kölök koromban láttam legutóbb a Dunán. Jól megbámultuk és böködtük őket:) A víz ezek szerint elég tiszta, így a fotózással is megpróbálkoztam.

Egy lillafüredi buszmegállóban találtam ezt a számomra érdekes növényt, amit a Nemzeti Park munkatársa kéküstökű csormolyaként (Melampyrum nemorosum ) azonosított.

A végére még egy kerekfoltú gyöngyházlepke (Mesoacidalia aglaja), volt belőle a táborban bőven, még a kölkök is meg tudták szelídíteni.

Összegzés? Menni kellene, többször:-))

Nagyráta

2010-07-22T23:35:00.000-07:00

Régebb óta tervezett fotózást hoztunk össze július 13-án R. Ákos kollegával, aki nem mellékesen váz szintű márkatárs, s akivel közös pontunk a makrózás. Sokat tanultam tőle -köszi ezúton is:). Szarvas és Nagyszénás között van a Nagyrátai erdő és legelő, meglepően komoly folydogáló vizekkel. A szúnyogok miatt a legelő szegélyén indultunk fotózni állvánnyal és éles makróoptikákkal. Klasszikus, de nagyon kedvelem: tövisszúró gébics (Lanius collurio) a lósóskán (hivatalosan paréjlórom, Rumex patientia).

A makrózás miatt szúrtuk ki a szarvaskerepet (Lotus corniculatus)...

...mert a virág nagyon megtetszett. A makróobjektíven keresztül figyeltem fel a pirosan futtatott szirmokra. Lengedezett némi szellő, úgyhogy jó sok időt eltöltöttünk a virággal.

Volt más is a területen, például szitatkötő. Először próbáltam szitakötőt határozni, majdnem büszke vagyok, hogy az egyik felét eltaláltam - köszönöm "Ormótlan" fórumtárs segítségét: kék légivadász (Ischnura elegans); fotó: R. Ákos.

A zöld levelibékát (Hyla arborea) nem könnyű észrevenni, és még nehezebb értékelhető fotót készíteni. Ákosnak sikerült:), ez a délután legjobb képe.

És még egy ellenfényes növénykép Ákos "tollából":), amit botanikusok réti vagy vesszős füzénynek (Lythrum salicaria vagy Lythrum virgatum) azonosítottak.

Köszönöm Ákosnak a meghívást, a közös fotózást, a hozzájárulást a képek közléséhez.

Kis fakopáncs

2010-07-11T22:24:00.000-07:00

Tegnap délután átmentem MüllerPé kartácshoz Kistelekre, némi szellőztetéssel összekötött kirándulásra. A Pap-fenyvesben nézgelődtünk, a téli etető környékén tereprendezgettünk, közben megbeszéltük a világ minket érintő dolgait. A madarak jöttek és mentek, a 30 fokos meleghez képest értékelhető mozgás volt körülöttünk, a hangjukról próbáltuk beazonosítani őket.

Aztán az egyik öreg fenyőn rendhagyó mozgást észleltünk. Kérem szépen kis fakopáncs (Dryobates minor) mutatta meg magát az erdőszélen. A legkisebb harkályféle, kicsivel nagyobb a meghízott verébnél. Szerintem egy jó tíz percig figyelgettük, előbb a fenyőn aztán a közelebbi juharon; nagyon tetszett, én évek óta nem láttam ilyen közelről. Aztán annak rendje és módja szerint a Svenssonban meg is néztük, eszerint tojó madarat láttunk. Összeszerelt telével meg is lehetett volna lőni.

Később mentünk egy kört Balástya irányába, távcsővel és szabad szemmel is jó fajokat láttunk: kanalasokat, bakcsót, bíbiceket, szárcsákat, sirályokat, gólyatöcsöket, gémeket. Nagyon szépek a vizes legelők, az alkalmi tavak, a tükröződések.

Rendhagyó bejegyzés a mai annyiból, hogy nem hoztam képeket. A hátizsákban ott volt a felszerelés, de legelső helyen most a nyugalom és a tét nélküli megfigyelés volt, kapkodás és szerelés nélkül. Tetszett:)!

Ligetszépe

2010-06-30T23:13:00.000-07:00

Az elmúlt héten a fűkaszával éltem majd' életközösségben, nagyon elég volt... Tegnap kimentem végre fotózni, ami jó erős záporral, tehát dekkolással kezdődött. Egy körbekaszált tormafélénél álltam meg először. A fenti kép tényleg gyenge, csak azért hagyom, hogy habitusfotó is legyen. Ahogy kerestem rajta a fogást, vettem észre a bimbós virágokat, ami viszont tényleg tetszik. Sőt, fokoznám a dolgot például egy közgyűrűvel:)

Így néz ki az idei ligetszépe (Oenothera), a háttérben egy tavalyi, elszáradt növény barnállik.

Folyamatosan virágzik, a virág szerintem a liliomhoz hasonló habitusú.

No, ezt a sárgát nehéz volt kiexponálni. A borús időben is legalább 1 fényértékkel kellett alálőni a fénymérőnek.

Amíg ezzel bíbelődtem, a szomszéd virágról a sáskák leléptek, a szúnyogok pedig klasszul összemarták a kezem. Utóbbira oda kell figyelni, mert az erdők és a rétek teli vannak pangó vizekkel. És figyelni kell a növényekre, mert a víz miatt van és lesz érdekesség bőven:-)

Szorgalmasék

2010-06-16T23:10:00.000-07:00

Több éve dédelgetett fotós projektbe vágtam az elmúlt héten. Méhész barátom jóvoltából bekukucskáltam a méhek világába, természetesen makró objektívvel. Mézet termelő méhek, azaz háziméhek (Apis mellifera) következnek, az első kép a kaptár bejárata:

A kép közepén a nagyobbik jószág a here.

Itt pedig két dolgozó. Ők gyűjtik a virágport és ők szúrnak:-) (Az a fránya szárnya vége...)

Lépsejtek, a második kép ellenfényben készült.

Összefutott a nyál a számban... Ezért háziasították hatezer évvel ezelőtt.

A mester ráadásként mutatott egy konténert, amolyan méhecske lakótelepet. A színek a tájékozódást, a pontos hazaérkezést segítik. Hát nem piskóta:)

A projekt legnagyobb erénye, hogy a pár órányi fotózást, a kaptárbontogatást, a rendezkedést;-) megúsztam szúrás nélkül. Akciót fotózni finoman szólva sem könnyű, de láttam pár izgalmas és szép dolgot. Újabb adag kalciumot veszek, mert van még pár megfotózható ötletem:)

Áztam és fáztam...

2010-05-18T13:16:00.000-07:00

A sűrű esőzés ellenére fotózhatnékom volt. El is terveztem, hogy levegőzök egy kicsit, aztán posztolok egy-két vadrózsát és megírom, hogy "nem volt semmi". A vadrózsák (Rosa canina) itt vannak és bár a második billeg itt-ott, hadd maradjon:).

Lépésben gurulva a tanyák között azt latolgattam, meddig bírom a bevágó esőt... Aztán egy szalmakazal oldalában szokatlan mozgás állított meg. Vörös vércsét (Falco tinnunculus) figyelgettem vagy negyed órát.

A lábfűtésnek köszönhetően volt kedvem tovább gurulni. Előbb egy nagyon közeli szürkegém kelletlen riasztása, aztán húsz perc múlva egy őzbak tolta be az adrenalint. Nagyon fincsi ilyenkor az akácvirág és a koma is ínyencként legelt. Pazar megfigyelés volt... Lövésre nem volt esélyem, de nem baj.

Még két tövisszúró gébicsről ((Lanius collurio) sikerült értékelhetőt lőnöm. Előbb a tojó (gilisztázott az úton), aztán a hím (egy aprócska csatorna partján nézgelődött).

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az dobott fel igazán, amit egyáltalán nem sikerült megfotózni. A vacak időben élmények a javából. Megjegyeztem:-)

Szarkaláb

2010-05-12T12:51:00.000-07:00

A május itt Békésben is nagyon esős volt, de némi belvízzel megúsztuk. Ezek a képek a legnagyobb esőzések előtt készültek, akkor így nézett ki a határ:

Nyuszi ül a harmatos fűben. Volt és lesz is hasonló kép, mert ezekért már érdemes kimozdulni:)

A keleti szarkaláb (Consolida orientalis) eddig elkerülte a figyelmem, pedig errefelé sok van és szép növény. Az okosságok szerint a boglárka félékhez tartozik, a sok faj közül kettő őshonos magyarhonban. A keleti az Alföldön, a mezei a Dunántúlon elterjedt.

Cigánycsukot (Saxicola torquata) és tövisszúró gébicset (Lanius collurio) folyamatosan látok. A gépics élessége közelről nem az igazi, de habitusfotóként megmutatom.

A szántón megülő pára jól nézett ki, de a kép legfeljebb csak jelzi a szép fényeket.

Vasárnapi peca

2010-04-27T22:13:00.000-07:00

A választások második fordulóján (is) otthon szavaztam, amit a sörök mellett horgászattal kötöttünk össze. A pusztai bányatónál persze akad ismerős, úgyhogy nemcsak a halakat ugrasztottuk, hanem egymást is:)

Cimbora emlegetett egy "tarka" madarat, ezért az első "kapásnál" nyomába eredtem. Barázdabilleget Ő (Motacilla alba); gyakori madár, de ennyire vízi üzemmódban még nem láttam.

Ahogy teltek az órák, egyre inkább a látvánnyal foglalkoztam...

...aztán az Öreg is elővarázsolt valamit a tóból. Ellenfényben próbálkoztam.

Naplemente előtt van egy kegyelmi félóra, csodaszép fényekkel...

Ha kisétálsz az Ady vagy a Petőfi utca végére, monokultúrát, huszadik századi nagyüzemi növénytermesztést látsz szerte a végtelenig. Ha érezni, látni akarod az élet lüktetését, el kell indulnod, s akkor a hétköznapokban, a dűlőutak szegélyében is megtalálod a csodát:-)

Billegetők

2010-04-26T23:36:00.000-07:00

Észrevettem, megtetszett, megfigyeltem, beborult. Még jobban megfigyeltem, elfelejtettem. Mérgelődtem, kiszámoltam, megáztam. Fáradt voltam, aludtam, tévéztem, (nem) söröztem, csak kimentem. Meglepődtünk, középen maradt, vigyorogtam:-)

Nagyon tetszik, nagyon éber, nagyon messze. Osontam, elrepült. Gyors voltam, elbújt. Bambultam, elkéstem. Kroppoltam... (Cigánycsuk, Saxicola torquata)

Nézgelődtem, kifigyeltem, jött. Közeledtem, nyekergett. Közeledtem, elment. Lapultam, visszajött. (Sárga billegető, Motacilla flava)

Sejtettem, beleléptem, ott volt. Vártam, másztam, pfuj.

Megúsztam, letöröltem, lemostam, tetszett. Visszafordultam, kerestem, megtaláltam.

Időztem, léteztem, visszamegyek.

Jómadár Vásárhelyen

2010-04-17T23:50:00.000-07:00

Folytatom az ápr. 17-i szombat eseményeit. Telefonos hírt kaptunk 10 óra körül Vásárhelyről: a Bányatavaknál ritkán látott faj akadt a madarászhálóba: egy bajszos poszáta (Sylvia Cantillans); nagyon szép, jó erőben lévő hím madár.

A madárnak ez a második magyarországi hitelesített előfordulása. Borbáth Erna hálózta és gyűrűzte, ezúton is gratulálunk:)!

A Fehér-tónál még jutott idő némi kukkolásra, gólyatöcsök (Himantopus himantopus) szedegettek egy sekélyebb részen. A kép vágott, de az első erről a fajról és az enyém:)

Utálom a hajnali fél 4-es ébresztőket, de ritkán bánom. Várakozáson felül jó lett a nap, és ez a tapasztalatok alapján gyakran benne van a pakliban. Éjjen, éjjen:)!

Bakot lőttem

2010-04-17T22:51:00.000-07:00

Csodaszép hajnal fogadott a szegedi Fehér-tónál. A harmatcseppek megannyi apró gyémánttal díszítették a legegyszerűbb növényt is. A kép gyenge, legfeljebb jelzés...

Nagyjából negyed óráig elégedett voltam a következő képpel, asszem erre mondják, hogy "idilli".

Aztán a bögre kávé visszahozott a földre:) - nem vagyok ennyire jó a cserkelésben. Szegény őzbak bizony belegabalyodott a körbála műa. zsinegébe. Némi hajnali telefonozást követően, vadászok segítségével, szabadlábon távozott a fiatal harcos. Sajnos pár méternyi kötözőanyagot magával vitt az agancsán...

Még mindig csak reggeli 6 óra környékén járunk. A közeli tocsogóknál leskelődtem, lényegében a harmatos fűben hasalva próbáltam (kézből) fotózni; szerecsensirály (Ichthyaetus melanocephalus) érkezik.

Kevéssel ezután csapatnyi kanalasgém húzott el látványos közelségben. Asszem beszélgetésből riadtunk, így a kép csak amolyan utánalövés.

Van még feljegyzésre érdemes erről a napról, de az megérdemli a külön posztot:-)!

Indul a mandula

2010-04-15T21:56:00.000-07:00

Ismét esős, szeles időben mentem kedvenc területemre, de menni kell, mert ha lassabban is, de nyílnak a virágos növények. Ahogyan a fórumos beszélgetéseken kiderül, a formailag tiszta kompozíciók előfordulási helyei a természetfotós pályázatok..., ezért ehelyütt is vállalom a törpe mandulát (Amygdalus nana), amit egy fiatal tölgyes szegélyében találtam.

Pici szellő is megnehezíti a makrofotós feladatot. Legalább fél órát dekkoltam ennél a jól megközelíthető fűfélénél...

A fekete nadálytöveket (Symphytum officinale) már válogatni lehetett ami ugyebár a fotózhatóság miatt lényeges szempont:). Népies nevei a wikipédia szerint forrasztófű, nadálygyökér, madárgyökér vagy feketegyökér. Ismert gyógynövény, bár házi alkalmazását élőben még nem láttam. Sok van belőle Békésben, nálunk különösen szépek. Állványról fotóztam, a második képpel elégedett vagyok:)

Katicabogárka (ne!) szállj el

2010-04-08T20:30:00.000-07:00

Húsvét óta folyamatosan igazi tavaszi az idő, bolond... Húsvét hétfőn Sz. Csaba barátommal szaladtunk egyet a Kígyósi pusztán. Hamar beborult, esőkabátban, ázottan, sárosan zártuk a túrát. Látnivaló volt, hiszen virágzik a kökény, a fürtös gyöngyike és még jópár növény, de a gyenge fények és a szutyok nem kedveztek. A fát a puszta szélén fotóztam 16 órakor, jól vissza adja a hangulatot.

A katicabogarat pár nappal később próbáltam Pósteleken makrofotózni, állványról... - hát, nem egyszerű:-) Ő a hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata), a "jó katica", hiszen levéltetvekkel táplálkozik. Egy olyan faj, amit Észak-Amerikába BEtelepítettek. A rend kedvéért a növény a galagonya (crataegus) nemzetség egyik tagja, majd próbálom kideríteni, hogy melyik.

A talajmenti üzemmódnak köszönhetően találtam egy száraz mécsvirágot a fűben, közelről sem csúnya:)

Makrós próbálkozások

2010-03-29T22:30:00.000-07:00

Már a váz megvételekor elhatároztam, hogy előbb-utóbb beszerzek egy makróobjektívet. Hát eljött az ideje, a tavasz kezdetére meg is érkezett. Két délután próbálgattam az új üveget. Kár, hogy mindig kimaradt valami a felszerelésből... Az első képen a korcs nőszirom más néven fátyolos nőszirom (Iris spuria), még a tavalyi, megszáradt virágkehellyel.

Aztán jön a nünüke, két irányból, kézből meglőve.

Egyik kedvenc alföldi növényem a szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides). Már kint vannak az első húsos levelei, a szép fények pedig megihlettek; hát ettől is 'szöszös'.

A (nyugati) salátaboglárka (Ranunculus ficaria) kellően elterjedt növény. A szembefények azt is megmutatták, hogy lakik benn valaki:)

A kis meténget (Vinca minor) ugyancsak nagyon szerettem volna nappal szemben megfotózni. Akárhogy kerülgettem őket az erdőben, nem találtam alkalmas alanyt. Mint a napraforgó, mennek a nap után - újra tanultam valamit;)

Végül egy kép az orvosi tüdőfűről, amit mi pettyegetett tüdőfűnek, mások pedig dongófűnek (Pulmonaria officinalis) ismernek. A kép állványról készült, délutáni fényekben. A teljes növényről nem sikerült értékelhetőt alkotni, majd legközelebb.

A szembefényes vagy 'kontra' fotókat néhai Boross Laci bácsi emlékének ajánlom.

Kékcinege a gyékényen

2010-03-18T13:19:00.000-07:00

Annyiban rendhagyó a feljegyzés, hogy az első két képet még tíz napja lőttem. Megcsapott a makrofotózás szele, ezért előkerestem a dcr-150-es előtétlencsét (még a Panához vettem), és a kitobjektívre csatolva mentem egy kört Pósteleken. A martilaput (Tussilago farfara) fotóztam, a bimbós állapot nagyon teccik.

Ma késő délután, az autózós papírmunkák után maradt időm rövid sétára. A csabai határban, egy erdősebb területen jártam egy órányit. A közeli, pár száz négyzetméteres tavacska partján figyeltem föl a kékcinkére (Parus caeruleus): a gyékényesben ügyködött, egészen belefeledkezett.

Hogy mibe, azt pontosan nem tudom, mindenesetre sikerült becserkelnem, sőt, a fényekhez igazodva kicsit komponálhattam is. A rend kedvéért a növény a széleslevelű gyékény (Typha latifolia).(Gyékényesben, nádasban nehéz homogén hátteret kialakítani, sz'al így tessék nézni.)

Tavaszváró séta

2010-03-03T19:43:00.000-08:00

A délelőtti napsütés meg az első virágos hírek a fórumokon nagyon meghozta a kedvem a fotózásra. 11 körül eldőlt a dolog, 15 órára terepen voltam, kevés idő és kevés fény maradt, de így is megérte. Az első képen egy elszáradt, de még így is szép tavalyi ligetszépe, valamelyik Oenothera.

Aztán egy Magyarországon őshonos, de Békésben elég ritka juhar, a tatár (Acer tataricum). A kakastaréj -ami hivatalosan lependék- jellegzetes; még ő is alszik.

Egy fiatal, legfeljebb 15 éves tölgyerdőn is keresztül sétáltunk. A makk az ösvény szélén figyelt, láthatóan megindult a csírázás. Pár arasszal pakoltam arréb, a látvány kedvéért.

Közönséges, más néven erdei mogyoróbokor (Coryllus avellana). Sajnos az ág benne maradt..., szívtam is a fogam rendesen...

És a tavasz igazi hírnöke a martilapu (Tussilago farfara, népi nevén lókörömfű). Vízparton lőttem, a Körös vidéken gyakori. (Naggyon hiányzik a makrós üveg...)

Téli ebéd

2010-02-10T22:50:00.000-08:00

Ismét összehoztunk egy közös fotózást Müller Petivel Kisteleken, illetve csatlakozhattam hozzá:). Tíz centis hóban, szikrázó napsütésben, néhány foknyi mínuszban leskelődtünk. A várakozáson felüli jó fényviszonyokban tudatosan próbáltam mozgásban lévő madarakat fotózni. A széncinkékkel (Parus major) kezdem a sort.

A csízekkel is volt sikerélmény:

Az üresebb 10-15 percek ellenére nem unatkoztunk. Megjött harkály koma is (nagy fakopáncs, Dendrocopos major), aki villámgyors terepszemlékkel köszönt be, hogy aztán bátorságot gyűjtve jóllakjon.

Délután egy körül kezdett felhősödni, tehát a rövid záridőkért iso-t áldoztam (1600!), és persze rekeszelésről szó sem lehetett. Nagyjából háromnegyed cinkényi mélységélesség volt az optika és a madár között.

A képkivágás elég gyenge és a világos előtér megzavarta a fénymérést, de a mozdulatot jól esik felidézni:) (csíz - Carduelis spinus, szép hím)

Talán furcsa, de verebet -bár szerettem volna- nem sikerült értékelhető minőségben fotózni. A zöldikék (Carduelis chloris), meggyvágók (Coccothraustes coccothraustes) és a fenyőpintyek (Fringilla montifringilla) kevésbé mozogtak, a téli áttekintés kedvéért töltök fel néhány képet.

Téli ragadozók

2010-02-05T13:49:00.000-08:00

Péntek délelőtt próbáltam feszesebb munkatempót tartani, így sikerült egy rövid autós madarászatot beiktatni. Már a falu határában élesítettem a technikát; a némakacsa meglógott csavarogni és elég nyugisan bevárt:-) A madár hivatalos neve egyébként pézsmaréce vagy pézsmakacsa (Cairina moschata).

Egy olyan úton kocogtam végig, amit kevés térkép jelöl. A beállítások elég slendriánok, de siettem, mert ragadozóra fájt a fogam.

A belógó ág elég zavaró, de ez a próbálkozás lett a legjobb. Sajnos néhány gazda is errefelé talált feladatot, nem próbálkozhattam túl sokszor.

És még egy portré a végére. (A madarak azonosítása folyamatban...) Frissítés: a madár szokatlanul fekete színe zavart meg. Bár fölmerült bennem (simán vetítek ilyesmit:), hogy fekete sas, de sem a csőre, sem az alkata nem stimmelt. Szóval a közismerten sokféle színváltozatban előforduló egerészölyvek (Buteo buteo) közül fotóztam egy -ahogyan Béla barátom megírta- "erősen melanisztikusba hajló"-t. (Ezúton is köszi!)

Terülj-terülj asztalkán

2010-01-25T23:18:00.000-08:00

Régóta érlelődött a közös téli fotózás Müller Petivel, többszöri halasztás után végre hétfőn sikerült átgurulni Csongrádba. Már a felszerelés összekészítése is jól esett, s délelőtt alig vártam, hogy végére érjek a szegedi ügyeknek. Szikrázó napsütés, tiszta légkör, megkopott, de még elég vastag hó, ropogós mínuszok, igazi, szép téli idő várt bennünket. Ismét tucatnyi képet posztolok, ezért két meggyvágós (Coccothraustes coccothraustes) képpel csapjunk is bele:)

A madarak -tekintettel a körülményekre:)- nagyra értékelték Péter fáradozását, az előkészített eleséget, folyamatosan és nagy számban mozogtak. A legtöbben Citér népéből a széncinegék jöttek (Parus major),

...és volt valamennyi kékcinke is (Parus caeruleus). Kisebb termetűek és pörgősebbek, úgyhogy nehezebb lekapni őket. Éppen a rekeszeléssel kísérleteztem, a háttér ezért zavaros.

Ahol cinkék vannak, ott gyakorta előfordul a zöldike (Carduelis chloris) is. A hímek érett zöldes-sárga tollazata utánozhatatlan, jelzésként két kép.

Ugyancsak téli vendég, téli látvány a fenyőpinty (Fringilla montifringilla), ők is szép számmal mozogtak. Ha Karácsony akkor fenyőfa, ha tél, akkor fenyőpinty:-)

Folytatódik a fincsi egy kevésbé gyakori fajjal. Költőmadarunk, fészkelőhelyén is láttam, de nagyobb számban téli vendégségbe érkezik hozzánk a csíz (Carduelis spinus). Kevésbé látványos madár, de igen jó faj:)

Miután akadt csőrére való eleség, harkály koma is rendszeresen levizitált. Ő a nagy fakopáncs (Dendrocopos major).

A fajokra és a fényekre sem lehetett panaszunk. Nekem külön öröm, hogy a vázam és a felszerelés többi része is jól teljesített, illetve a technikai előkészület rendben volt. Ismét kamatozott a józan természetjáró tudás, hiszen mínusz 10 fok körüli időben jártunk odakint. Péternek köszönöm a lehetőséget, magamnak és az olvasónak pedig hasonló jókat kívánok:-)!

Csorvási határszemle

2010-01-16T22:04:00.000-08:00

Eredetileg madarászatot terveztem, de 6 óra körül a köd miatt az alvásra szavaztam, jól:-) Valamivel később, első kávém közben csörgött a mozgófon, s pár soros egyeztetéssel művelődésügyi határszemlére indultunk Csorvás határába a Majorba. Az utak nagyrésze ilyen, gyalog vagy paripával járható:

A hatvanas években legalább 53 család, tehát 250-300 ember, mostanság nagyjából tíz család lakik "odakint", aki tehette, már beköltözött a városba. Akad pár kedves apróság:)

Mínusz öttel fagyott, ezért a sárdagasztás komolyabb veszélye nélkül, gyalogszerrel jártuk be a környéket, amit H. Csaba igen jól ismer. Valamikor kisvasút is közelekedett, szállította az embereket és a terményeket. Nyomai (értő szemeknek) még láthatóak, de fényképen nem sokat mutat. Ez a régi buszforduló:

A Major központja az egykori kastély. A főépület nagy részét a balesetveszély miatt a hetvenes évek elején felrobbantották. A maradék romoknál is vigyázni kell...

Nézgelődés közben előbb a vadászpuskák csattogása, később egy huszas őszapó csapat igen közeli landolása borzolta idegeinket, utóbbi persze jól esett:-) Az üres tómeder és az örökzöldek a régi pompát idézik.

A kiszolgáló épületek közül több még áll, jobbra hivatottak.

Egy szép tölgy az épületek mellett, és ...

...egy másik, némiképp szokatlan helyen.

A Major a régi épületekkel, a parkkal és az erdővel nagyon tetszik. A hely kutakodásra indít, időt érdemel. Az emlősök és a madarak igénylik a távcsövet és a cserkelő telét, talán még mást is:) Köszönöm H. Csabának az időt, a szakavatott kalauzolást!

Nagy vizek

2010-01-10T20:04:00.000-08:00

Az év elején többször havazott, de villámgyorsan el is olvadt minden. Bár a körülmények nem kedveztek, engedtem a "mehetnékemnek", és vasárnap délután régi cimborámmal kimentünk a Kígyósi pusztára. Egyszerűen hangzik, pedig most éppenhogy nem az: víz és persze sár mindenütt. Úgy mentünk, mint a marhák:-)), itt az egyik gázlójuk:

A továbbiakban a sarat dagasztottuk és a lábalható utakat kerestük. A bakancsom elég jól vizsgázott, csak kétszer kéretőztem fel a cimbora hátára:)

Fotóznivalónak a vizek és a felhők játéka ígérkezett, erre készültem, ezzel babráltam. Alexpós képeket választottam, ezek tetszenek. (A szoftveres buherálást még mindig csak tervezem...)

Felhős, de enyhe időben jártunk/dagonyáztunk egyet. Láttuk a pusztának azt az arcát, ami leginkább emlékeztet a régi, vizekben bővelkedő időkre. ... Jól esett kikapcsolni és csak a fényekkel foglalkozni. Jól mondták a fórumon: a fotózás újabb ürügy a természetben való ténykedéshez:)

Őszapók

2009-12-20T22:31:00.000-08:00

A december szűkölködött fotózásban, egyáltalán szabad időben. 12-én ugyan pecáztunk pár órát, de nagyon fáztam. Estére pedig simán legázolt valami vírus - mit ne mondjak, ramaty napok jöttek. Meghajolva cimbora horgásztudása előtt, a halak tényleg mozogtak. Csontival fogott pl. csalihalakat (bodorkából többet), sőt, egy igen szép sügér is horogra került. Ő az:

Hétvégére beköszöntött a régen látott nagy hó (na jó, úgy 15 centi körül). Elvileg örültem, gyakorlatilag hajnal 5-kor hólapáttal és autózással kezdtem, ami nem annyira fincsi. Magam is csodálkoztam, de délután elgurultam fotózni Póstelekre. Az erdei madárcsapatokat esélytelenül próbáltam cserkelni, ezért a havas tájjal és a növényekkel próbálkoztam. Találtam például héjakút mácsonyákat (Dipsacus laciniatus):

A szürkületben már visszafelé kanyarodtam, amikor közeli cinkehangok élesítették a figyelmem. Gyatra próbálkozások után egy bodzás-galagonyás-kisfás részen álltam figyelőbe. Egy széncinke-akció:

A cinkék között vörösbegyek is mozogtak, sajnos bizalmatlanul a növényzet sűrűbb-távolabbi részén. Az indulást latolgattam, amikor jól hallható surrogással őszapók (Aegithalos caudatus) érkeztek a galagonyára.

Felhős időben fél 4 körül kevés a fény, alig van jó kép. A madarak szerencsére nem siettek, és elég jól viselték a jelenlétem. Naggyon ügyesen függeszkednek, mozognak, táplálkoznak. A látványt szinte lehetetlen írásban visszaadni... Jónéhányszor láttam már őszapókat, de ez a 10 percnyi megfigyelés mindent visz:-)

Gombás finomság

2009-11-18T23:07:00.000-08:00

Napsütéses szombat délelőtt indultam némi önkéntes munkára, gyökeres növényeket ültettünk "innét oda" és "onnét ide". A fényvadász felszerelést a tudatos fotózáson kívül is próbálom magammal vinni ahová csak lehet, így a tatyó bekerült a szerszámok közé. Kedvenc kölök tölgyesünkben baktattunk, amikor növénytanos koleginám szólt, hogy fotóznék-e gombát. A fények nagyon passzoltak a környezethez, így örömmel nyúltam a váz után. Hát így történt:) Az első benyomás, hogy bár bőven terem, bizony könnyen elmegyünk mellette:

Próbáltam bekukkantani közéjük, a földszintről tán ez a kép sikerült a legjobban.

Az igazi érdekességet a végére hagytam:

Nem volt könnyű lefotózni a látványt, nagyjából csak a felét sikerült..., talán még a juhart is kivághattam volna, de nem akarok majomkodni... A kép kedvéért bizony kibontogattuk az avarból a gombákat - becsületes nevén az ördögszekér-laskagombát (Pleurotus eryngii). Két határozóból is egyértelműen azonosítottuk. Pontosítom a korábban írt "zöldséget": a kör alakú növekedés többféle gombánál, sőt, más növényeknél is megfigyelhető. Ide másolom a wikipedia megfelelő szócikkének részletét: "A boszorkánykör (boszorkánygyűrű) gombák növekedése során természetesen létrejövő jelenség. A gombák földalatti micéliuma sugárirányban növekszik, majd a kiindulási ponttól azonos távolságra, kör alakban, vagy ív mentén jelennek meg a termőtestek. Elsősorban erdőkben, ritkábban mezőn jelenik meg." A szétszórt spórák Pósteleken is körbe rendeződnek, a sűrű fák ellenére is majdnem szabályosba, a fenti kör legalább két méter átmérőjű. A szakkönyvekből tudom, hogy a Magyarországon előforduló nagygombák számát 3000-re becsülik. Az első "megvan"; fotóim sorában és a blogon is. A természetben nem volt látványos mozgás, az időjárás a munkának kedvezett. Azért amikor a zöldharkály egy közeli fán kezdett kopácsolni, fél perc nézgelődés után becsületből elindultam telére szerelni. Mondjuk az elindulás öt lépéssel véget ért, mert a madár le is 'lépett'. A továbbiakban a felszerelés csak a pakolás okán került a kezembe, amit nem bánok, mert így is várakozáson felül alakult nap.

Kopjafák

2009-11-02T11:28:00.000-08:00

A pusztaszeri temetőre fotós értelemben régóta fájt a fogam. A ravatalozót egy kunhalmot idéző mesterséges domb belsejében alakították ki, a dombtetőre kopjafákat és kereszteket állítottak. Legjobb tudomásom szerint Makovecz Imre álmodta meg a látványt. Amikor először láttam, már tudtam hogy fotózni szeretném, de akkor még a vázam..., azóta meg az időm hiányzott. Mindenszentek különleges látványt és fényeket ígért, ezért Müller Péterrel esti fotóskalandra vállalkoztunk. A posztos yardnál udvariasan becsekkoltunk -én titokban a fűtött autóra gondoltam:)-, aztán megfontolt emberek módjára feltelepedtünk a dombtetőre. Fáztunk, de a fényekre és az egyéb körülményekre nem lehetett panasz : tiszta, páramentes idő, telihold, szélcsend, sármentes helyszín.

A hosszú záridős fotózást 10-30 másodperccel (természetesen állványról) most tanulgatom. A vázhoz ajándékba kapott távkioldót például most használtam másodszor. Izgalmas kaland, hiszen nagyjából ilyen sötétben kell az állványt, a képkivágást és minden mást beállítani (vakus gyorsfotó):

A kísérletezésből, az aprólékos beállításokból a sorozat legjobb képe ez lett, szoftveres utómunka nélkül:

Az estébe némi móka is belefért, eredetileg horroros képet szerettünk volna:-) Aztán a közös ötletelésből érdekes kép született, nekem ez tetszik a legjobban.

A harmadik projektre már nem jutott kapacitás, pedig a telihold és a kopjafák megihlettek. Külső vakum nincs, aksiból időszerű lesz beszerezni tartalékot, az idő is elszaladt. Péter viszont szépet alkotott, hozzájárulásával kerül a képe ide.

Kirándulás a Bodrogközbe 2

2009-10-10T13:54:00.000-07:00

Az ihletett megemlékezés után Kisrozvágy felé kanyarodtunk, Petraskó tanár úrhoz, Berzsenybe. Javában zajlott az íjászverseny, mi éppen az utolsó délelőtti szünetben érkeztünk.

Invitáló szóval fogadtak a házigazdák az egyik domb tetején, s közéjük telepedve, emberszabású módon kezdődött a fölfedezés. Ők azok:

Változik az időjárás, nyílzápor készülődik. A kiröppenő nyilakat próbáltam fotózni - khm... születtek bíztató próbálkozások (mondjuk 1,5 vessző:-)

Elfogadva a szíves kínálást, jóízűen megebédeltünk, még kávét is kaptunk az egyik termoszból. Éjjen, éjjen!

Ebéd után kerítettünk sort a telefonos bejelentkezéskor kért rendhagyó történelem órára. Nekem többedjére is élmény. (Petraskó Tamás, Bodrogközi Régi Magyar Kultúra Alapítvány; http://www.bodremka.hu/)

A beszélgetés után egy hosszú sétával fölfedeztük a régészeti parkot, ami hivatalosan és valóságosan Árpádkori, 11. századi falurekonstrukció, az egykori Berzseny falu helyén.

Pákászkunyhó

Látófa (Szl. János ügyes meglátása)

A jurta otthonosan berendezett, (most csak egy) szép kard jelzésként

Az Alapítvány céljai között szerepel az ősi gazdálkodás, illetve a háziállatok bemutatása. Magyar szürke fotó már van a bejegyzések között, szerintem lesz is még, a lovakat majd máskor, célzottan szeretném fényképezni, a birkák nagyon messzire legeltek, így a mangalicákkal kezdtünk barátkozni:) A második kép az agyar miatt kívánkozik ide.

Egy szép karám a futószáras lovagoltatáshoz

Mocsaras, vizes megfigyelőhely, persze a terület hasznosítható része legelő.

Visszatérve a pihenőhelyre, még volt érkezésem a füstölgő tűzhelyet fotózgatni, próbálgatni a fényeket. Tanár úr szavaival élve így lehet és kell kilépni a pogány háromság, a kóla-csipsz-térerő bűvöletéből.

Kirándulás a Bodrogközbe 1

2009-10-10T11:40:00.000-07:00

Közel öt éves kívánságom teljesült ezen az októberi szombaton. Fél maréknyi igen kedves ismerőssel a Tisza felső folyásához látogattunk. A Honfoglalás első hatalmi központja itt, a Bodrogközben alakult ki. Erről tanúskodik a környéken előkerült számtalan régészeti lelet. Karos határában honfoglalás kori temetőt tártak fel, amit adottsága, rangja és elkötelezett magyarok munkája "Nemzeti sírkert"-té emelt. Köszönjük!!!

Haladunk beljebb:

A megemlékezés számos jelképe díszíti és teszi élővé a Sírkertet.

A táj az évszázadok alatt alig változott, őseinket hasonló látvány fogadhatta - nekem időutazás. Ehelyütt a zarándoknak nem vezetőre, sokkal inkább időre és csendre van szüksége.

A feltárt sírok közül néhány leírása az eredeti sírhelyen, tájba, helyhez illően látható.

Az áldott Zemplén lábainál - belül egészen közel:)

A hálás utókor szép megemlékezései; egy-egy közösség ajándéka a Hálafa, Jelfa.

Őszi puszta 2.

2009-09-24T04:57:00.000-07:00

A sok-sok tennivaló közt, lényegileg a menetrendben találtunk egy üres napot, így csütörtök délután Lajos komával ismét szétnéztünk a kígyósi határban. Első komolyabb megfigyelésként gyülekező kékvércsékkel találkoztunk egyszerűen a szántóföldek szélén. Néhány jó beállítást elbaltáztam, ez lett a legjobb, vágással, kábé 40%-ot meghagyva (fiatal kékvércse):

Örömünkre több magyar szürke gulya legel a határban. Kétmaréknyi fotó erejéig megnéztük őket.

Magyar tarkákat is láttunk, a kép a rengeteg seregély miatt kívánkozik a megfigyelések közé. Hatalmas, legalább több száz madárból álló seregély csoportokat útközben többször megfigyeltünk.

A határ védett részén a Nemzeti Park munkatársával is beszélgettünk (igazából ő figyelt fel ránk, ami nem baj, sőt!), beszélt olyan területkezelési programokról, amik már folynak és amiknek nagyon örültünk:)! Az őr jobbra, mi balra el, máris szép virágba botlottunk, sajnos a nevét nem tudom.

Kígyós történelmét Lajos koma igen jól ismeri. Itt élt eleink nyomát több helyen fölfedeztük.

A naplementében, már hazafelé kanyarodva az Apátyi utat próbáltuk fotózni, hát nem könnyű... Sajnos csak kis része őrzi egykori szépségét és hangulatát.

A vázakat és az objektíveket felváltva, szükség szerint cserélgettük egymással, de a következő képet biztosan Lajos készítette (mer' én nem emlékszek rá), a legszebb a délutánról. Sziki őszirózsán (Aster tripolium subsp. pannonicus) üldögél a "valamilyen" szép lepke.

A füles a legelő és az erdő találkozásánál nézgelődött, amint meglátott bennünket, azonnal lelépett és néhány másodperc alatt eltűnt; szintén Lajos zsákmánya.

A hím cigánycsuk az útszéli kukoricán szedegetett, a lemenő nap utolsó sugaraiban sikerült lefotóznom (nem volt könnyű:), némi vágás kellett.

Őszi puszta 1.

2009-09-23T10:47:00.000-07:00

Régen látott Lajos komámmal indultunk útnak Apátyi pusztára egyszerűen nézgelődni és fotózni. Nem túlzás, ha azt mondjuk, szívünk csücske a hely, hiszen kölök korunkban és középiskolás éveinkben sokat csavarogtunk errefelé. Lajos a hely középkori és azelőtti történelmében jártas, én talán az élővilágot ismerem kicsivel jobban. És van még valami (kimondhatatlan), amit a "géniusz lóci" is csupán jelezni képes:-) A falu határában sikerült egy pacsirtát megörökíteni.

A sziken állandó kísérőnk volt a sóvirág, talán a puszta jelképe is lehetne. (Magyar sóvirág, limonium gmelini, az ürmös puszták szikespuszták gyakori növénye.)

Igen, a messzibe, szabad szemmel alig láthatóan a Szabadkígyósi Wenckheim kastély sejlik, mi azért nagyjából tudtuk, mikor és merre keressük:) (A fotó telével készült.)

A másik oldalon az őszi puszta a maga apróságaival. (Utólagos kiegészítés: gyujtoványfüvet, linaria vulgaris-t fotóztam. Köszönöm Bőhm É. I. segítségét!)

Aztán egyik szikpadkán...

...érdekes dolgot láttunk. Viszonylag kis területen elég sok szarvasbogár ollót és kitindarabot. A fotó kedvéért összéb gerebléztük valamennyire. A helyszíni ötletünk ragadozó madár volt, amit mások is megerősítettek. A pontosítás folyamatban. Itt a kép:

Az erdős részeken szépen kéklik a kökény, jó termés ígérkezik. Nézgelődés közben igen közelre bejött egy poszátaféle. Sajnos mire tiszta látószöget találtam a fotózáshoz, addigra elment. A puszta szép, laikusnak is akad látnivaló, a fotózással együtt jól éreztük magunkat. Az utolsó három képet Lajos koma készítette, ugyancsak tükrös vázzal, köszönöm hozzájárulását a felhasználáshoz:-)! (Cserébe lehet, hogy kiteszem címkébe... - hehe:)

Naplemente

2009-08-11T14:09:00.000-07:00

Későn érkeztem a Fehér-tóra, s mire lecsúszott az életmentő (két:) sör, még jobban elszaladt az idő. Minden mindegy alapon elindultam sétálni, amiből jó kis sárdagasztás lett, lévén, hogy kíváncsiságból belábaltam egy dugi nádszigetre:) Mert a nádon túl, a nyílt víztükör túlsó oldalán csodaszép fényekkel búcsúzott a Nap. A képek nem hibátlanok (sőt:), de az élményt megidézik. Akkor is, ha leírhatatlan. Például ezért jó fotózni:-) Még az is eszembe jutott, hogy a giccs élőben egészen szerethető;-)

2009-07-29T04:48:00.000-07:00

A Fehér-tónál, esti madarászat közben figyeltünk föl a szép fényekre.

A képek iso 400-on, kézből, olyan 1/20 körüli zársebességgel készültek.

Középkori emlék Csengele határában

2009-07-23T19:24:00.000-07:00

Véletlenül, apránként derült ki, hogy Csengele határában akad pár érdekes látnivaló. Egy júliusi délután látogattuk meg a középkori templom romot. Az emlékhely jelenlegi formáját az autópálya építéssel nyerte el, annak közvetlen közelében található.

A hely az autópálya közelsége ellenére barátságos.

A templom nem lehetett nagy, az árpád-kori román építészetre jellemzően egyszerűséget sugall.

A lényeget az eligazító tábla leírja. Ritkán vágyom arra, hogy "ebben" vagy "amabban" a században éljek, de ezt a helyet szívesen megnézném 2-3 vagy éppen 400 évvel korábbi állapotában. Időutazás indul:-)

(Megjegyzem, nem sikerült olyan képet lőnöm, amivel közepesen is elégedett vagyok, de amit láttam, az tetszik.)

Függő-ség

2009-07-17T19:40:00.000-07:00

A Fehér-tó közelében, egy lakóépülettől körülbelül 20 méterre találtam ezt a függőfészket, saját madarász tapasztalataim szerint kellően alacsonyan.

Rövid leskelődés után kiderült, hogy van gazdája...

...ráadásul a gyerekek is itthon vannak még:),

akik persze kellően éhesek...

A fészek megépítése önmagában csoda, ha csupán egyszerű madármenedék lenne, akkor is megbámulhatná minden építész. Ez a madár nem okoskodik, hanem dolgozik a maga 10 gramjával, és ebben a fészekben fiókát nevel. Sok mindentől függ a fiókanevelés -de 3-5 fióka megvan egy fészekalj. Évente kétszer.

Láttam már függőcinegét, a gyűrűzések idején elég sok volt a kezemben, de a megfigyelés újra élmény volt. A fényképezőgép hab a tortán - így még finomabb a süti:-)

Sikló

2009-07-14T03:53:00.000-07:00

Gyerekekkel kirándultunk Sándorfalva határában. A késő délelőtti pihenőt egy tanyán töltöttük, történetesen egy vizesgödör is volt a közelben. A gyerekekre felügyelve észleltem, hogy valamit nagyon skubiznak, mint kiderült, egy vízisikló mozgolódását. Egy helybéli gondolom kíváncsiságból, féltenyérnyi kárászokat pakolt egy deszka lapra, amit belökött a vízbe. Szerintem a kísérletet a mi érkezésünk szakította meg... (Az a fránya képkivágás...)

A sikló láthatóan már reggelizett valahol valamit...

...de étvágya maradt még...

Kellően megküzdöttem a fény- és terepviszonyokkal (+ saját tapasztalatlanságommal). Maradék dolgában is szeressük a tiszta időt.

Talán nem ez az utolsó kép, de vegyük úgy, hogy most indul sziesztázni...

Üstökös

2009-07-11T01:42:00.000-07:00

Ezen a szombaton, hajnali 5-től az MME-vel madarásztam, illetve segédkeztem a gyűrűzésben. Elvégeztük a munka nagyját, aztán kávéztunk, söröztünk, beszélgettünk a madarakról meg minden féléről, pestiesen szólva jól elvoltunk. Aztán jövet-menet valami szokatlant észleltem. A szomszéd tanyánál, ahol a tyúkok kapirgálnak (igen, a trágyadombon) érdekes habitusú madár mozog. Szabad szemmel kiszámoltam, hogy ez nem tyúk és nem kakas. Innét már adrenalin:) Igen jó fajt találtam, selyemgémet vagy hivatalos nevén üstökös gémet sikerült fotózni. A képen felnőtt, gyűrű nélküli madár látható. Egyébként izgalmas kétségeket éltem át, amíg szereltem és terveztem. Mutatkozott némi esély arra, hogy tyúkokkal együtt fotózzam a gémet - elképzeltem és nagyon tetszett:-) És elképzeltem, hogy amíg várom a kompozíciót, tehát, hogy a tyúkok közelebb merészkedjenek, a gém lelécel - elképzeltem és nem tetszett... Gyanítom, itt már tudott rólam és a jellemrajzomat próbálta összekalapálni... Tehát a gémet választottam, 2-3 méterenként, ahogy közeledtem, fotóztam. Ezen a képen már a madár észlelte a kíváncsi fotóst és kellő szigorúsággal vigyázott a három lépés, khm "harminchárom + genya fotós" távolságra. És miután helyezkedésemmel kiszorítottam a finomságok közeléből, másodperceken belül elröppent.

Ürge

2009-07-07T15:03:00.000-07:00

Kistelek határában, egy tanya előtt vártuk ismerősünket, a gazdát. A tanyával szemben karám villanypásztorral. Árnyékban, csöndesen beszélgettünk, amikor mozgást észleltünk a fűben. Szerencsére a technika kéznél volt, izgalmas várakozás következett. Taktikai okokból a beszélgetést folytattuk (ti. az ürge hátha miattunk bújt elő), ürge komát pedig sikerült megörökíteni. A villanypásztor sokat ront a képen, ha technikailag elemezzük, de ne tegyük, 'nem azér' van. Nekem így is élmény volt a megfigyelés.

Láttunk még két lovat, egy (tucat:) kattintást megér.

Jómadarak

2009-07-04T15:20:00.000-07:00

Béla barátommal a kisteleki határban látogattunk meg egy távoli ismerőst. A látogatást természetesen összekötöttük némi fotós madarászattal. Azért csak "némi"-vel, mert kifejezett fotós célunk nem volt, csak éppen kézügyben tartottuk a technikát.

A szalakótával szerencsénk volt, mert mögülünk érkezett és nekünk háttal telepedett egy oszlop tetejére.

A kis őrgébics pedig meglepett. Akkor. Aztán egy környékbeli iskolás gyerek mesélte, hogy tud tanyát, ahol az udvaron, a budi mögötti "nagy fán" fészkel:) A kölök dicséretére mondva, ismerte a madarat és érzéseim szerint nem voltak hátsó szándékai;-) (A képeket megvágtam, nagyjából a középső 40-50% maradt meg.)

Nádvágós

2009-02-22T09:57:00.000-08:00

Ez a második bejegyzés erről a fázós februári délutánról. A megfagyott végtelen víz nagyon tetszett, de a hideg sétára indított. Megtaláltam a nádvágók depóját, s némi toporgás után körbejártam a kévéket. Próbálgattam a színeket, a látószögeket és a szembe fényt. Itt a termés java. (Inkább csak alaposan megritkítva, de vágatlanul.)

Jeges szelek

2009-02-22T08:49:00.000-08:00

Vasárnap délután a hidegben kevés kedvem volt mozogni, 'mer úgysincs érdekes odakinn'. A mozgás kell, rábeszéltem magam. A természet mindig élő, legfeljebb időnként lelassul, esetleg nekünk, akik akarva-akaratlanul akciófilmek ritmusán szocializálódunk, kevés. A fotózási viszketegség -mer' valamit csak lőni kéne:)- felspanol, a lassú cserkelésben/bóklászásban is éberré tesz. Egy szó mint száz, a Fehér-tóra szavaztam. Tudok néhány bejárást a nagy vízhez. A látvány, a befagyott tó élőben még klasszabb. Egy technikai megjegyzés: a stég elég rossz állapotban volt, ha valahol nem stimmel a horizont, ennek is betudható.

Végül a látszólagos nyugalomban is jó sokat kattintottam, reményeim szerint lesz még bejegyzés.

Terepszemle a Pap-fenyvesben

2009-01-08T07:32:00.000-08:00

Karácsonyra megérkezett a régóta várt canon váz. Nagyon örülök neki, de ahogy elnézem, az ismerkedés eltart legalább fél évig. Kapóra jött, hogy Péter barátommal elgurultunk a Pap-fenyvesbe (Kistelek határában) terepszemlézni, de ezúttal az "öreg" FZ 30-as Panát választottam fotózásra. A kertek aljában leraktuk az autót és gyalogszerrel rögtönöztünk kisebb túrát. Megnéztünk néhány róka kotorékot. Számomra attól érdekes, hogy a járatokat homokba kotorták ravaszdiék.

Az egyik vadetetőn citromsármány üldögélt. A leckét felfrissítettem: a látszólagos mozdulatlanságban is van élet, legfeljebb mi vagyunk hangosak... A fényviszonyok tükrében tetszik a Pana teljesítménye (jelen állás szerint a használati értéke sokkal több mint a piaci, úgyhogy a tükrös rendszer mellett is megtartom).

Megnéztük a Péter által már használt vagy kipróbált fotós helyeket, elsétáltunk az erdő jónéhány csücskébe, élveztük a havas tájat, én pedig menet közben próbáltam felfrissíteni fotós ismereteimet. Még két kép az erdei pihenőről:

Billegető a Topoly-fánál

2007-08-07T23:00:00.000-07:00

Legrégebbi -részben ezért a leggyengébb- képeimet töltöm fel. Lajos komámmal jártunk-autóztunk egyet. Olyan helyekre néztünk be, ahol kölök korunban jókat karikáztunk. Nem jegyzik a turisztikai térképek, de őriznek valami láthatót és láthatatlant a tájból, dédapáink, ükapáink idejéből. A gerendási Topoly-fától már visszafele indultunk, amikor szokatlanra figyeltünk fel:

Azt kitaláltuk, hogy cankó, később gyakorlott madarászok segítettek azonosítani, hogy billegető cankó (Actitis hypoleucos). Ritkaság az országban és ritkaság vízmentes helyen, így mifelénk is. Szélvédőn keresztül (előre irányba) és mozgó autóból fotóztuk még az öreg Panával, merthogy a traktornyomon előttünk ballagott. A sok gyenge képből ezeket választottam, a megfigyelés körülményei miatt vállalom a vacak minőséget.