2018. július 12., csütörtök

A Révi-szoros

Júliusban közepén sikerült Erdély egykori kapujához, a Révi-szoroshoz eljutni. Oda, ahol a Sebes-Körös kilép a hegyek közül. A képet Vársonkolyosnál kattintottam.
A folyóparton a szorosba sétálva találtam egy pókhálóslepkét (Araschnia levana), és egy
ligetszépét, amit egyetlen képből nem lehet pontosabban meghatározni.
A hely eléggé ismert, sajnos a taplóság nyomait is megtalálni. Igen, valamelyik anyaországi honfitársunk a csipszes zacsit (egy másik képen látszik, hogy többet) itt találta alkalmasnak elhelyezni...
Gyenge és keserű képen a kirándulás legértékesebb megfigyelése. Vízirigók (Cinclus cinclus) a Sebes-Körösön, nálunk fokozottan védett faj. Sajnos csak alapobjektív volt nálam...
A közelben található a szoros talán legszebb pontja, a Körösrévi vízesés. Miután a bejegyzést 2022 májusában írom, már tudható, hogy a vízesés beszakadt a folyóba. A természet azóta építi a másikat.
A Zichy-barlang egy része vezetéssel látogatható és megéri a sétát. Két kép a barlangból.

Két tájkép a Királyerdő hegységből, ami nagyrészt karsztos mészkő itthoni viszonyok között igen nagy területű, sok-sok felfedeznivalóval.
Zárásként egy vidéki életkép. Az ésszerű legeltetés a fenntarthatóságot szolgálja, a friss tejtermék a legkiválóbb étel, csak éppen nem lesz, aki vállalja a pásztorkodást...

2018. június 10., vasárnap

Pusztai vizit

Halvány emlékeim szerint rövid délutáni levegőzésre gurultam a közeli pusztára.
Az egyik kilátón figyelgetve sikerült viszonylag közelről nagy kócsagot (Ardea alba) fotózni, a kép vágatlan.
Leskelődtem, ahonnét lehetett, és kanalasgémet találtam (Platalea leucordia), ami a magamfajta amatőrnek már élmény. Kicsit tovább várakozva újabb nagy kócsag. A képek finomanszólva is szerkesztettek...

A mezei aszat (Cirsium arvense) kifejezetten szép virított a szürkés időben. Mondjuk időbe telt, amíg rácsodálkoztam, pedig tömeges.
És a békési puszták foglalata a kamillás tájkép, haragos felhőkkel; a napló kedvéért orvosi székfű (Matricaria recutita).
A közelben találtam, a környéken gyakori védett növényünk a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale).

2018. május 26., szombat

Séta a Szigeten, avagy rendhagyó Dunakanyar

A Szentendrei-szigetet sokfelől látjuk, a főutakról, ahogy átkompolunk a Dunán, a környező hegyekről, a falvakból, sokezernyi hétvégi telekről. Éppen ezért érdekes érzés sétálni a Szigeten. Nemcsak a fordított látvány érdekes, hanem rengeteg apró és szép részletet rejt az 56 négyzetkilométer.
A Kisoroszi révtől ballagtam a Sziget belső részén található rétek felé,

és innét naplózok néhány képet.
Az előtérben látható növény az iszalagok között különlegesnek számító felálló iszalag (Clematis recta).
Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) azért érdekes, mert (tok)termései áprilisban jelennek meg, augusztusra beérnek, és a növény ősszel virágzik. Ezek azok bizonyos termések.
A Wikipedia szerint a kutyatejek közül 18 őshonos, 7 pedig betelepített vagy jövevény. A vesszős kutyatej (Euphorbia virgata) az őshonos fajok közé tartozik. Itt köszönöm meg a botanikafórum növénytudóinak segítségét.
A kép a Sziget keleti oldalán készült: a Nagyvillám sípályája és a kilátó nem tűnik túl messzinek, pedig járművek nélkül minimum triatlon feljutni:-)
A túlparton a Sibrik-domb, rajta római kori Limes erődítménye a Pone Navata; időutazás a javából,1700 éve szinte változatlan a látvány.
Ezen a képen már látszik a Fellegvár, ami IV. Bélát, Mátyás királyt és a középkori életet idézi. Meg az előttünk élőket, akik hozzánk hasonlóan, még mindenféle kommunikációs izé nélkül fürkészték a vizet meg az uralkodói jövés-menést. Az az egykori halász, aki sokszáz éve a napi betevőért vízre lökte csónakját, az vajon mennyit tudott a világ és a "nagyok" dolgairól? Jutott-e figyelem onnét fentről ide az egyszeri emberekre? Elméláztam...
Ez már a Szigetcsúcs, és a játszadozó gyerekek meg a családi zsivaj boldog gyerekkorunkat idézte, idézi.
Egyedül voltam, nem mertem belábalni a homokpadokra, még onnét is megszeretném fotózni a tájat. Visszafordultam és Kisorosziban sétáltam. Kis gyalogösvényként indul az út a Kálváriára. Még azt feljegyzem, hogy a Szigetcsúcs közelében, csak úgy simán sétálva tengeliceket is fotóztam. Kép most nem szükséges.
És itt a kápolna. Emberléptű és ihletett minden tégla.
A faluban nagyon sok igényesen felújított házat találtam, csak két részlet meg egy ráadás.

A csendes faluban nézelődve és elmélkedve mintegy feltette az i-re a pontot ez a faragott dombormű, amit nem is sikerült rendesen megfotózni, és ide kábé a hatodik korrigált képváltozat kerül.

2018. május 25., péntek

A Kutya-hegytől a József-forrásig 3/1.

Eléggé kerek szülinapra érkeztem apai szülőfalumba. Először a Kutya-hegyen sétáltam, borász unokaöcsém itt kelti életre a Bogdányi (más néven törökverő) dinkát.

Nagyapáink megújított szőlő préselője.
Találtam fehér bujdosó mákot (Papaver dubium),
és közönséges boglárkát (Polyommatus icarius), a nőstényt.
Innét egy erősebb kanyarral az öreg kőbánya felé vettem az irányt. A kőbányává lett egykori vulkán a Csódi-hegy (tán 180 méter magas).
Régóta vigyázza az utat az öreg tölgy.
Jóféle faj a réti szegfű (Dianthus deltoides).
És a József-forrás:-) Megpihentem, elméláztam a múló időkön és hogy újra itt lehetek.
Közben a forrás megtöltötte a kulacsom és indultam tovább a zöld jelzésen. Némi gondolkodás után lemásztam az Édeslyuk-kunyhó romjaihoz. Valamikor menedékház volt, és többször szóba került az ujjáépítése. Nyomozgatok utána.
A Kalicsa-pataknak vannak vadregényes részei, a föntebbi részeken méginkább.

Erdei kőbaba, újabban sokfelé látni ilyet, legyen most szakaszhatár.

Hegyi réteken 3/2.

Jóféle réteken és erdőkben sétáltam tovább.
Nedves réteken, jobb kaszálókon találkozhatunk a réti-kakukkszegfűvel (Lychnis flos-cuculi).
Az írisz mindig élmény, mindegyik látványos, különleges a homokpusztáktól a tanyákon és a nemesített fajokon át a hegyekig. Jól határoztam, hogy pázsitos nőszirom (Iris graminea), annak észrevételezését, hogy ez a keskenylevelű alfaj (subsp. pseudocyperus), Cs. botanász olvtársnő érdeme.
Terebélyes harangvirágból (Campanula patula) szépet találtam.
Erdei útkereszteződés.
Többször megtaláltam a tavaszi kankalint (Primula veris). Középhegységi faj, és nagyszüleink nemezedéke gyógynövényként használta.
Egy véletlen különlegesség: terméses őszi kikerics (Colchicum autumnale). A virágos növényt ismerem, olvasgattam is róla, de május lévén pont gondoltam rá.
Az Alföldön is megél, de amennyire tudom, mindig jobb erdőkben a gyöngyvirág (Convallaria majalis). A nagy természetfilmes, Homoki-Nagy István írja valahol: "Szeresd a gyöngyvirág nyílás földjét, melyen a halott lomb újjá éled, és harsogó tavaszba borítja a nagy folyók partjait..."
Sárga gyűszűvirágot (Digitalis grandiflora) virágosat és bimbósat szintén többfelé láttam.

Innét már irány a hegycsúcs!